Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében

vígjátéki alkotása, mely különféle formákban még most is szerepel élczlapjainkban, a melyek közül egyik még nevét is megtartotta. A parlagi falusi gavallér most is megvan az életben akárhány vidéken. S ez is annak bizonysága, hogy Kisfaludy Mokány a nem mondvacsinált alak, hanem a környezet nyújtotta hozzá a mintát. Mokány ellenképe a darabban báró Kényesi, a kíilföldieskedö magyar mágnás, a ki gazdag feleséget óhajt s akkor azután majd éli világát. Mint ő maga mondja : egy sereg szelindeket tartok, par force vadászatot adok... franczia szakácsot tartok, angol lovászt, olasz énekesnőt, mindenféle nemzetet, a magyar föld csak pénzt adjon. Ennek a külföldieskedő főúrnak typusát ismerjük már Kisfaludynak egy előbbi vígjátékából, a Kérők-bői, hol báró Szélházy néven szerepel; de azért nem mondhatni, hogy a két alak teljesen egy kaptafára volna idomítva. A Csalódások mágnása jobban van egyénítve, mint a másik. Igen mulattató és jellemzés szempontjából is sikerült alak Lombai, az urodalmi inspektor, a ki folyton szövögeti a házasító terveket. Azt hiszem ugyan, hogy ez a szerep inkább egy korosabb nőhöz volna illő, semmint egy férfihoz ; de vannak kivételek és csekély magam is ismertem olyan úriembert, a ki szüntelen azon törte a fejét, hogy miképen boronálhatná össze a fiatal leányokat és a házasulni készülő ifjakat. Ilyen alakot láthatott Kisfaludy is az ő környezetében, a minőnek azután megalkotta Lombait, ezt az örökös plánum-készítőt, a kit Vilma, a társalkodónő így jellemez: «Inspector úrnál az ember sohasem jönne ki a sejtésből, mert feje olyan, mint a mágusi lámpa, minduntalan változnak benne a gondolatok». A mágusi vagyis bűvös lámpa (laterna magica) nagyon ügyes hasonlat; mert e lámpa sokféle képet vetít, de ezek csak phantasmagoriák. Lombai élénk képzeletű, de nem ismeri az embereket s ezért minden tervével fölsül. Az említett főbb alakokon kívül környezeti hatást láthatni még e vígjáték más személyeinek rajzában is. így nevezet szerint bizonyára az élet után másolt alak Lucza, a férjhezmenésről ábrándozó öreg kisasszony; szintily élettel teljes alak Vilma, az eleveneszű, ötletes társalkodóné ; továbbá Lidi, a szerelmes fiatal nemes leány és Elek, a kedves, szerény nemes ifjú. Mindezek az előbbiekkel együtt az akkori magyar középosztály jellegzetes alakjai. S ezekben nemcsak Kisfaludy kortársai gyönyörködhettek, hanem mi is élvezhetjük őket. Ha e vígjátékot olvassuk, még ma is kellemesen érezzük magunkat; mert igaz ugyan, hogy az a vidéki magyar