Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

14. Harmadik elem gyanánt a teremtő phantasiában a tudattalan lelki tevékenységet hozza fel Ribot. Ez az ihletben nyilatkozik különösen ; valami inkább affectiv, mint értelmi functio ez, melynél fogva a geniális lelkekben az itéletképzés, a képzetek kapcsolódása teljesen szándéktalanul látszik végbemenni s maga az egyén is sokszor csak akkor eszmél saját gondolatára, mikor az készen áll a tudat küszöbe felett.

1 A felfedezések, megvillanó eszmék származás-története azért van logika híján; az ötletet ezért mondhatjuk tudattalan synthesisnek ; ezért helyezi Höffding ötleteink, phantasia-képeink, önkénytelen képzetkapcsolásaink történetének egy részletét az «önkénytelen lelki élet» birodalmába.

2 A tudatos fogalmi discursio nem volt tevékeny közvetlen létrehozásuknál. Ribot arra törekszik, hogy ezen tudattalanul célszerű működését a léleknek érthetővé tegye azáltal, hogy a képzetek rendjében látszó szakadékot, az ötletek intuitiv eredetét is az associatióból, csakhogy az ú. n. közvetett associatióból magyarázza. Az a képzet felkelti ő-t, nem mintha hasonlóság vagy érintkezés fűzné össze őket, hanem mivel mindakettő kapcsolatos egy harmadikkal, c képzettel; a felkelti e-t, c pedig b-1, de úgy, hogy c nem válik tudatossá. Az ilyen associatio közvetett s a közlető képzet nem lép a tudat világosságába. Mondanunk sem kell, hogy az analogikus megismerésnél, a philosophia intuitiv kezdeteinél valóban mily sok esetben nyílhatik tág tér ilyen közvetett társulások számára. Ezenfelül még egy más tudattalan elemet is felvehetünk a metaphysikusok lélektanának megvilágítására.

3 Mondottuk, hogy egy szemlélet vagy gondolat analógiája vezeti a rendszeralkotót s szállja meg mintegy gondolatvilágát. Lehet, hogy ez az analógia világosan s öntudatosan lebeg a bölcselő előtt s ekkor figyelemmel alkalmazza ismeretelv gyanánt; de úgy is állhat a dolog, hogy az a schéma, melyek szerint ő eszméit összefűzi, nem jut az ő világos tudatára. Természetesen fokozatok is vannak a teljesen világos tudatosság s az öntudatlan alkalmazás között; a tudattalan alkotást mondja Lehmann intuitívnak s forrását az érzelmi világban jelöli meg. melyekből kiinduljon; ez feltétele objectiv voltuknak s annak, hogy ismeretanyaguk, melyet nyújtanak, csakugyan concrét, a tényekre vonatkozó. Boutroux kimutatja ezeket a kezdeteket a tudományok egész csoportjára vonatkozólag. L. Atti del Congr. IV. II. köt. 32. kk. 1 G. Séailles, Essai sur le génie dans l'art. Paris. Alcan. 1911. X. 1. 2 Der menschliche Gedanke. Leipzig. Reisland, 1911. 57—58. 1. s Lehmann, Zur Psychol, der Metaph., Archiv für system. Philos., 1896. 55.1.