Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet
feléje siető B tükörnek nem azon pontján fog visszapattanni, mint az előbbi esetben, hanem iVben és továbbá a most tőle távozó planparallel üveglemezen szintén nem a Jc keresztezési ponton, hanem a messzebb fekvő R ponton fog áthaladni s az igazi keresztezési pont valahol L körül lesz. E tekintetben óvatosabb Drude. 1 Ö a B tükröt állítja kissé ferdén, hogy a visszaverődő fénysugár az oldalt tovamozgó keresztezési pontot utóiérje ; igen ám ! ezzel nem sokat lendít a dolgon ; mert a mikor a műszert 90°-ra elforgatjuk, B és C tükrök szerepet cserélnek. Jelen esetben C tükör jut abba a helyzetbe, hogy — vele szemben — halad oldalt a keresztezési pont s ennélfogva most ennek a C tükörnek kellene kissé ferdén állnia a fönnebb ismertetett ok miatt. Mindezekből következik, hogy mivel ez úton-módon az interferentiát létesítő sugarak járásában a symmetria megváltozik, a fönnebbi berendezés és kísérletezés, az említett megokolás mellett, sem a czímbeli elmélet megerősítésére, sem pedig a fölvetett kérdés megoldására nem alkalmas és hogy messze vagyunk attól, hogy azzal az egyszerű föltevéssel, mely szerint : (Lorentz-féle contractio) a Michelson-féle kísérlet negativ eredményét meg lehessen fejteni. A czímbeli kísérlet elméleti fejtegetésénél egy kevésbbé lényegesnek látszó körülményt szándékosan figyelmen kívül hagytam, melylyel most részletesebben akarok foglalkozni. Fizeau kísérletileg bebizonyította, hogy a közeg, melyben a fény terjed, ha mozog, a fény terjedési sebességét befolyásolja. Ismeretes továbbá Fresnel correptiós factora, melynek értelmében a fény terjedése n törésmutatóval bíró és v sebességgel mozgó közegben : képlet szerint megváltozik ; már pedig ha ezt is figyelembe veszsziik a Michelson-féle kísérlet elméleti taglalásánál, valószínűleg módosul az a végeredmény, a mihez eddigi fejtegetésünkben jutottunk. n c i Drude : Optik. III., 467. 1.
