Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet
a másik 2 C-nél szenved visszaverődést, de az utóbbi oly módon, hogy B pontban keresztezi az előbbit, vagyis találkozik veié és hozza létre az interferentia tüneményét. A rajzból kitűnik, hogy: a + ß = 2r + ß = r + y (.FCB A-ből) {DCB A-bői)* a — ß — 4 1 — 1 a hol cp az ékalakú levegőréteg (Luft-Keil) hajlásszöge, <]> pedig a fényforrásból kiinduló két cohaerens fénysugár által bezárt szög. Ha akkor 4> = 0 a = 0, ß = vagyis ha a fényforrásból érkező fénymozgások egyenközűen és a mellett még a mellső fölület normalisa mentében haladnak, akkor 9. ábra. eső fénymozgások phasisa ugyanaz ; mindenestül AC + CB. Ámde: AC= CB cos 2r CB = CB tehát Továbbá : az l-es fénysugár ugyancsak a normális irányában verődik vissza, a 2-es pedig csak 2r = 2<y szöggel tér el tőle (lásd a 9. ábrát) ; ilyenkor a rajzot megszerkeszteni nagyon könnyű s ennek hasznát fogjuk venni majd a Michelson-féle kísérlet tüzetesebb leírásánál. Megjegyzendő, hogy az A és B pontoknál a bea 2-es fénysugár elkésése ennélfogva AC + CB = 2'CB cos V. e = CB cos r, AC + CB = A = 2e cos r.