Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet
egyidőben fognak értesülni kölcsönösen a szomszédos eseményről. E miatt mondja 1 Einstein: «hogy az egyidejűségnek nem tulajdoníthatunk absolut jelentőséget ; mert két esemény, mely egy nyugvó rendszerben egyidejű, már nem tekinthető annak egy olyan rendszerről figyelve, mely az előbbivel szemben mozgásban van». A megelőzőkben két időmegfigyelést tárgyaltunk: az elsőnél az észlelők nyugvó állomásokon vegezték megfigyeléseiket s azt tapasztalták, hogy óráik kölcsönösen x eltérést mutatnak, bár előzetes megigazítás folytán együtt kellene járniok. Az eltérést, mint tudjuk, az okozza, hogy a fénynek időre van szüksége, hogy egyik állomástól a másikig eljusson s ez a jelen esetben ugyanolyan hosszú, akár A-tól C-ig, akár G'-től JL-ig halad is a fény. Ez utóbbi körülménynél fogva a két állomáson végbemenő események egyidejűségét meg is lehet állapítani. Avégett X és Y észlelők megegyeznek abban, hogy egyenlő időközökben kölcsönösen fényjeleket küldenek egymásnak. Följegyezve már most a jelek elindulási és megérkezési idejét mindkét állomáson, ezekből az adatokból meg lehet tudni, vájjon együtt járnak-e az órák, vagy sem. A következő schema a fényjelzés és időmegfigyelés sorrendjét mutatja az A és G állomásokon; a nyil a fényjelzés irányát tünteti ki. A G tA H > íe + T Ta+t < 1- To Ha ezen megfigyelésekből kiderül, hogy {t A + Ta + t) — (t c + x + To) = (tA— to) + (Ta—Tc) = 0, akkor bizonyos, hogy : t A— t e = 0 és Ta — 7c = 0 ; vagyis a két óra együtt jár. Bonyolultabb a második időmegíigyelés, midőn t. i. mindkét állomás közös és állandó v sebességgel és egyenes irányban mozog a világtérben. Ilyenkor, mint fönnebb is láttuk, nem x, hanem x + frj és x -j- lesz a fénynek elkésése. 1 Ann. d. Physik., 1905. 17. 897. 1.
