Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

máshoz érjen s e miatt az X észlelő messzelátója segítségévei nem T, hanem T—x időt fogja leolvasni a másik óra lapjáról, föltéve ugyanis, hogy : A C c (c = 3"10

8 m/sec.). Analog eset, midőn azt olvassuk a csillagászattanban, hogy vannak messze távoli csillagok, melyek még látszanak, holott talán már rég eltűntek az égboltozatról. Ugyanazt fogja tapasztalni Y észlelő, midőn a saját és a messzelátójában a collegája óráját vizsgálja, vagyis a két óra között való időbeli különbség most is x lesz. A dolog nyitja az, hogy míg egyik helyről a másikig eljut a fény, időre van szüksége. így pl. a nap sem akkor kel, mikor látjuk, hanem korábban ; mert míg a fénysugár a naptól a földre ér, elmúlt már 8 első- és 17"8 másodpercz. A tárgyalt esetnél föltételeztük azt, hogy mindkét észlelőnek állomása a körülötte lévő fényt hordozó aetherrel együtt egyáltalán nem mozog, vagy ha igen, hogy akkor az aether szintazon módon vett részt az állomásokkal együtt a mozgásban, mint maguk az észlelők. De induljunk ki most Lorentztől elfogadott ama föltevésből, hogy csak az észlelők és állomásaik haladnak közös és állandó v sebességgel, de a fénymozgást közvetítő aether nem vesz részt benne, hanem igenis absolute nyugszik. A kérdéses mozgás v irányát — | jel mutatja. (Lásd 7. ábrát). Ha ily körülmények között hasonlítja össze X észlelő a maga óráját a másik állomáson lévő Y észlelő órájával, azt fogja tapasztalni, hogy most is siet a maga órája, de a különbség nem T, mint volt az előbbi esetben, hanem valamivel kevesebb, még pedig — mondjuk — (x—fr^-val. Ugyanis az időt jelző fénymozgásnak jelen esetben is korábban kellett C állomásról elindulnia (lásd a 7. rajzot), hogy T időben érkezzék A' észlelő messzelátójaba, de mivel most maga az A állomás a C-ből elindult fénymozgásnak elébe siet, azért a J, c c, V H »