Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

Kezdetben, mikor a víz aránylag még lassan folyt a csövekben, alig vett észre különbséget, de mikor a víz élénkebben, cca 7 méter/sec. sebességgel folyt a csövekben, az említett interferentia csíkok már észrevehetőleg kimozdultak helyükből. Ezzel tehát Fizeau kimutatta azt, hogy a mozgó víz a beléje zárt aethert igenis magával ragadja, de korántsem akkora sebességgel, mint a hogy a víz folyik. Később Michelson és Morley megismételték ezt a kísérletet s mindketten ugyanarra az eredményre jutottak, hogy t. i. a fény terjedési sebessége haladó közegben megváltozik, még pedig, a mint azt Fresnel már elméleti úton is megállapította : tényezőivel megsokszorozva. E képlet : n' v mutatja, hogy a levegő és más gázok nem módosítják a fény terjedési sebességét, mert törésmutatójuk, n igen keveset különbözik az egységtől. Fizeau kísérlete tehát határozottan a mellett bizonyít, hogy az aether, mint a fény hordozója mégsem egészen közömbös a mozgó testek irányában, más szóval, az aether nincs absolut nyugalomban bennük. Ennek a föltevésnek ellentmond Airynak a vízzel megtöltött messzelátóval való kísérlete ; ámde ez az ellentmondás megszűnik, ha Fizeaunak kísérleti tapasztalatát igénybe veszszük azzal a módosítással, hogy a Fresnel-féle correptiós factort nem n

2 — 1 ?r hanem : n — 1 n alakban fogadjuk el ; az utóbbi esetben az aberratio szögének tangense: n — 1 v c v — Vtg<p = n 2. ábra. 3. ábra. leszen, vagyis marad ugyanaz, mint volt a levegőben. A 2. és 3. ábra ezt mértanilag is föltünteti. Indokolttá teszi Fresnel correptiós tényezőjének eme módosítását egyrészt az a körülmény, hogy most nem 7, hanem annál