Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

természetszerű hátrányokat teszi szóvá. Igen érdekes, hogy az akkor divó jogi állapottal szemben, a mely a vegyes házasságból származó gyermekek vallásának kérdésében a két szülő közül az atyát favorizálta, Guzmics, az anya lévén a gyermek első és legtermészetesebb nevelője, az anyának kívánná ezeket a jogokat. «A' törvény szerint — írja szóban forgó értekezésében a 65. és 66. lapon — az atyai jog' polgári elsőbbségének erejénél fogva a' gyermekek atyjuk' vallását köteleztetnek követni; tehát az atyai vallásban kell őket nevelni, 's így az anya záratik ki a' vallási nevelés' köréből, édes gondjából. Szent az atyai jog, de ez esetben lehetetlen a' ferdeséget nem éreznünk, 's a' mit így érzünk, ki nem mondanunk. Kihez ragaszkodik gyenge korában a' gyermek inkább, atyjához-e vagy anyjához ? Nem szabad a' felelettel csak perczig is fontolgatva késnünk, a' természet' világos szava: anyjához. Ki viseltetik a' gyermekhez gyengébb szeretettel, az atya vagy anya? Ismét habozás nélkül kell felelnünk: az anya. Ki dajkálja, ki vezérli a' még gyenge gyermeket, ki törli le a' sirónak könyüit,. ki ébresztgeti kedves mosolyra édes csókok között, kinek karjain fejledeznek szíve' első érzelmei, lelke' mélyen szunnyadozó tehetségei ? A' felelet-adásban ismét semmi tétovázás. Egyedül a' gyermekeknek szerelmében élő anya lesi ki, igazgatja és vezeti gyermekének minden lehelét, minden fejledését, érzelmeit és vágyait, míg a' bokros gondu atya komolyabb dolgok után jár kel, házától hetenként távol, vagy iró asztaljánál 's könyvei között feled mindent maga körül, 's csak a' gyermek-sikoltás és rivás téríti ollykor magához az elmerültet, hogy békétlenül mozduljon ellene. Kell-e többet mondanom e' törvény és a' természet' ösztöne és a' tapasztalás közötti fonákságnak kimutatására?» Nála, a ki a szív embere volt s a kinek a lelkébe oly kitörölhetetlenül vésődött bele az édesanya képe, ez szinte magától értetődő felfogás. Ugyanebben a XIV. füzetben találjuk még Keresztény Hagyomány

1 czimü dolgozatát (Egyházi Tár XIV. füz. 191—215.,. 263—293. 11.) és egy németből fordított czikkét Az egyházi engedelmességről

2 (XIV. füz. 113—122. 11.). Az első dogmaticája idevágó pontjának bővebb s a gyakorlati szempontokat kidomborító 1 Teljes czíme ez értekezésnek : Keresztény hagyomány vagy szakadatlan egyházi tanítás. 2 Hist, polit. Blätter. I. B. VI. H.