Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

nagy rátermettséggel, sokszor meglepő hatásossággal száll szembe velők. De természetét, lelkületét, mint mondottuk, sohasem tagadja meg. Sohasem sértő, mindig nemes, emelkedett hangú, előkelő, Ízléses. Felfogására s a tárgyalás alatt követett eljárására jellemző, a mit Fundamentálisának előszavában (VIII. 1.) mond: neki elve, hogy «eo indulgentior sit in adiaphoris, quaeque salva veritate transmitti, atque ignosci possint, concedendis, quo necessariis urgendis firmius instet». Magában véve helyes elv, de kérdés, hogy az ilyen szelíd, a békére, egyetértésre, ellentétek elsimítására berendezkedett lélek, a minő Guzmics volt, a kit olvasmányai, tanulmányai úgy sem befolyásoltak mindig szerencsésen, nem lát-e adiaphora névvel illethető tanokat helylyel-közzel ott is, a hol már necessariumokról van szó ? Tanulmányunk folyamán alkalmunk lesz meggyőződni róla, hogy Guzmicsnál, sajnos, ez többször megtörtént. Ezek az eddigi megállapítások a szóban forgó munkák mindegyikére ráillenek; de ha mégis párhuzamba akarjuk őket állítani egymással, a Fundamentális viszonylag sikerültebbnek mondható. Ennek eszmekörében szerzőnk mintha otthonosabbnak érezné magát. Érvelésében több az élet, czáfolataiban, polémiájában több az erő. Világos, hogy Guzmics Fundamentálisát és Dogmaticáját is elérte minden emberi alkotás elkerülhetetlen végzete : a fejlettebb tudomány mint meghaladott munkákra tekint vissza reájuk. Sok nincs bennök, a mi ma nem hiányozhatik az ilyen könyvekből; másrészt sok bennök a tévedés. De nem lehet szabadulnunk azon benyomás alól, hogy e hiányok és hibák daczára is egy tiszta szándékú, széles látókörű, nagv perspektivájú, imponáló tudású, eredeti, magyar észjárású theologus szól hozzánk e könyvek lapjairól, a kinek a hittudomány komoly és szent dolog, a lelkülete pedig, a melylyel tisztében eljár s a mely minden sorából, csatázva is, nemes egyszerűséggel felénk sugárzik, a tudós tévedései daczára is a szó igazi értelmében keresztény, krisztusi lelkület. Megértjük tehát Pyrkernek, Eger érsekének a legnagyobb elismerést kifejezésre juttató szavait, a mikor ezt írja Guzmicsnak: «Theologia per Claritatem V. multo studio atque diligentia concinnata, est opus calculo iam doctorum probatum virorum, quod fini intento, qui ad iuventutis in sacris literis profectum, doctorum vero in iisdem provehendis conatum promovendum directus est, eo magis respondet, quod una intendat : ut iuvenum ecclesiasticorum, contra rationalismum, tanto-