Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

nére, mely Plinius szemében jellemző sajátsága volt; sőt ezeken a vidékeken hatolt leghamarabb előre a keresztény hit, miként azon levelek is bizonyítják, melyeket Péter és Pál apostolok intéztek az ottani községekhez, úgyhogy a keresztények száma a pogány diasporában (I. Petr. 1., 1.) már tekintélyesnek mondható. Nem lehet e szerint semmi kétségünk Plinius adatának hitelességében, mely szerint minden korból és állásból már tetemes szám tartozott a kereszténységhez, úgyhogy a pogány templomok kiürültek, az áldozatok elmaradtak s hosszú időn át senki sem találkozott, a ki az áldozati barmok részére eleséget vásárolt volna.

1 Feltűnő, hogy Plinius ép ezt a pontot emeli ki; ámde ez a kiemelés könnyen érthető, ha tekintetbe veszszük azon vidéknek viszonyait, a hol leveleit írta. A mai levélgyüjtemények 92-ik darabja Amisusban (Pontosban, ma Samsum), a 98-ik pedig Amastrisban (Paphlagoniában, ma Amesserah) kelt. Mivel a levelek időrendben következnek egymás után, Plinius nyilván a meglátogatott helységek között fogalmazta leveleit. S épen ezen a vidéken volt divatos az Enyo v. Ma (latinul Bellona) hadi istennőnek cultusa, a kinek szolgálatában Strabón (hires görög geographus Tiberius korában) idejében több mit hatezer hierodúlos (szolgálattevő, férfi és nő egyaránt) állott (Geograph. XII, 2. fej.) s a kinek ünnepeire állandóan rengeteg embertömeg özönlött a városokba, a hol aztán temérdek áldozati marhát öltek le tiszteletére. Ezen áldozati barmok számára tetemes mennyiségű eleség kellett, úgyhogy az állatoknak és a szükséges takarmánynak szállítása ama vidéken fontos kereskedelmi ág volt; csakhogy a kereszténység terjedésével, mely az áldozati állatokat mellőzte s csak szellemi természetű áldozatot kivánt, minden megszűnvén, a vidék kereskedelme is pangásnak indult, sőt kihalásra volt kárhoztatva. így már aztán érthető, miért teszi szóvá Plinius tudósítása a kereszténység terjedésével járó káros következményeket s miért hozza fel épen az áldozati állatoknak és takarmánynak kelendőségében mutatkozó pangást; vagyis nagyon valószínű, hogy a névtelen följelentések azon vidékekről indultak ki a keresztények ellen, a merre az új vallás a kereskedők üzleti érdekeit károsította, a kik tehát a reájok veszedelmes vallást elnyomni s terjedését lehetőleg akadályozni törekedtek. Hogy sikerült is nekik terjedését bizonyos fokig megakasztani, az kiviláglik Plinius megjegyzéséből, mely 1 Az első nyomtatott példány (editio princeps) «passum venire victimas»-át Keil helyesen pastum venire victimarum-ra javítja.