Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

bele kellene illeszteni azt, hogy a liturgikus ének után következett a szentírás-olvasás és imádság, azután az elüljáró intelme, végül a hivek eskütétele. Az erényes életre való kötelezés, valamint a szokásos végimádság és áldásadás után a hivek szétoszlottak, hogy később ad capiendum cibum = étkezés vagy falatozás végett ismét találkozzanak. Ezen az étkezésen bizonyára az ú. n. agapéJc értendők, vagyis a régi keresztények közös szeretetlakomái, a melyeket eleinte naponkint, később csak vasárnap tartottak az Úr Jézus utolsó vacsorájának emlékezetére s megismétlésére az 0 meghagyása értelmében. A korinthosiakhoz írt első levélből, valamint Júdás leveléből (12.) látjuk, hogy már igen korán visszaélések, sőt erkölcstelenségek lopództak be az agapékba, s ez okozta, hogy az úrvacsorát elválasztották a közös lakomától s a reggeli istentiszteletre helyezték át, míg az esteli közös lakomák, miután a községek egyre nagyobbodtak és nehezen áttekinthetők lettek, lassankint elvesztették eredeti jellemöket s pusztán szegények élelmezésévé változtak, végre pedig teljesen megszűntek. Épen ezek az agapék, melyekből minden máshitű ki volt rekesztve, szolgáltak alapjául ama vádnak, hogy a keresztények valóságos orgiákat, ú. n. thyestesi lakomákat ülnek összejöveteleik alkalmával, s bizonyára eme gyanúsítások lebegtek a Pliniustól kihallgatott vád alatt állóknak is szemök előtt, midőn óvatosan azt felelték: azok a bizonyos ételek egész közönséges és ártatlan étkek voltak, vagyis nem talán gyermekek vére és husa. íme az őskeresztény istentisztelet rajza, a, mint Pliniusnál találjuk, lényegében egyezik szent Pál adataival. Ennek első korinthosi levele (X, 16—21.; XI, 24—30.; XIV, 26 s. köv.) is két külön összejövetelt föltételez, a melyeknek egyikén a zsoltárok, az oktatás, az evangelium megbeszélése és magyarázata fordultak elő, a másik pedig az úrvacsorára (deipnon kyriakon) volt rendelve s agapéval összekötve. Szent Justínos apologiája (I, 67.) ellenben már az úrvacsorát a reggeli istentisztelettel egyesíti, mely 3 részből állt: szentírás-olvasásból, prédikáczióból, közös imádságból és úrvacsorából. Az úrvacsora áttételét közönségesen összefüggésbe hozzák Plinius üldözésével, mintha a keresztények Plinius edictumának (a hetaeriák ellen) hatása alatt szűntették volna meg az esteli összejöveteleket s helyezték volna át reggeli időre az úrvacsorát. Ámde ez egyáltalán nem olvasható ki Plinius ama szavaiból : «quod ipsum facere desisse post edictum meum», hanem egyszerűen