Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

A többi versiót, melyek a tűzvészszel kapcsolatosak, teszem: hogy Róma égésében gyönyörködhessék, egy tornyos helyre ment föl, valamint hogy lanttal jelent meg, hogy a második Trója égését megzenghesse stb., csupán mende-mondáknak tarthatjuk, a milyenek gomba-módra teremnek valamely rémes eset nyomában, utóbb pedig még jobban bővülnek és szaporodnak különösen a felsőbb körök képzelt vagy koholt bűneinek kiszinezésére. Mi tehát nem akarunk újra baglyot hordani Athenaebe, azaz olvasóink elméjébe, mert úgyis bőven hallották tőlünk már föntebb azon okokat, a melyek a kereszténység mellett s Nero ellen szólanak. A helyett t. i., hogy Pascal czáfolásába merültünk volna, inkább választottuk azt az utat, a mely a tények egyszerű felsorolásában áll. Ez az exegésisnek egyedül helyes útja: t. i. megszólaltatása elsőbben azon forrásoknak, melyek az esemény mellett vagy ellen classikus, azaz döntő helyeknek vannak elismerve, azután napnál világosabbá tétele a szóban levő bizonyságoknak mind belső természetök, mind külső vonatkozásaik szerint. Ebben áll a régi iratoknak interpretatiója, értelmezése, vagyis a holt szavaknak életre hivása, mintegy haiottaikból való feltámasztása. Ennek a föltétele és alapja természetesen az illető nyelvnek oly fokú tudása, mely kizár minden félreértést; ehhez járul aztán az illető helyekhez fűződő tárgyi ismereteknek felkutatása vagy megszerzése. A ki ezek birtoka nélkül fog valamely írónak magyarázatába, az abba a szégyenbe jut és juttat másokat is, mint Bölcs Leó két fejezetének fordítója jutott az akadémiának ezredévi kiadványában (A honfoglalás kútfői). Szóval nem akarjuk czáfoló anyag gyanánt újra felhordani azt az anyagot, melyet már föntebb részletenkint bizonyító anyagul szerepeltettünk. A vitatkozás különben sem felvilágosító módja a tények nyugodt megállapításának, legfölebb ragyogtatása annak az elmeélnek, melylyel az illető ellenfelek egyike bővében rendelkezik a másik félnek törik-szakad sarokba szorítására. S ha ezt keresi valaki, könnyen megtalálhatja a franczia Allardnak «Histoire des persécutione pendant les deux premierssiécles» (1903., márcz.3. kiadásban) művében,vagy rövid német összefoglalásban: «Haben die Christen Rom unter Nero in Brand gesteckt ?» czimű füzetben Allard nyomán (Straszburg), a melynek bevezetésében el vannak számlálva a többi czáfoló-iratoknak szerzői is: Boissier, Semeria, Negri, Coen stb. Irodalmunkban is nagy apparátussal foglalkozott Lukcsics, az egyháztörténelem professzora a budapesti egyetemen, az első keresztényüldözéssel a Religio 1908. évfolyamában. Bő irodalmi összefogla-