Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

sorozata Nero ellen, a kik valósággal azt a hatást keltik előadásukkal, mintha félnének a teljes valót feltárni és hirdetni, de máskülönben sohasem mulasztják el a közvéleményt megszólaltatni Nero bűnösségéről. így már idősb Plinius, Nérónak kortársa, (a ki után dolgozott Tacitus is több munkájában, de különösen Históriáiban, a hol t. i. Plinius Maiornak «A fine Aufidii Bassi» czimű művét 31 könyvben, Claudius bukásától Vespasianusig és Titusig használta fel) említi a Naturalis Históriájának XVIL 4-ben, hogy Rómában hosszúéltű fákat ismert, a melyeket a Nero okozta tűzvész emésztett föl (ad Neronis principis incendia, quibus cremavit Urbem). Ezt a dolgot lám Plinius, mint valami közismert tényt említi. Őt idézi Tacitus, mint forrását egyéb írók mellett (Ann. XV, 53. I. 69. XVII, 20. Hist. III, 28.), a kik csak két lehetőséget engednek meg a tűzvész okául, t. i. vagy a véletlent, vagy a császár álnokságát, míg harmadik lehetőséget nem ismertek a rómaiak. Azért vágta szemébe 65-ben Kr. u. Nérónak saját tribunusa (törzstisztje), Subrius, a ki részt vett a Pisó-féle összeesküvésben ifjabb Senecával és Lucanussal együtt (Tacitus Ann. XV., 67.) : «Egy katonád sem volt hívebb hozzád, mint én, míg megérdemelted, hogy szeresselek. Gyűlöletem azóta kezdődött, mióta anya- és feleséggyilkos, kocsis, színész és gyújtogató lettél (odisse te coepi, postquam parricida matris et uxoris et auriga et histrio et incendiarius exstitisti), s hozzáteszi Tacitus ugyanott: Ipsa rettuli verba = tulajdon szavait idéztem. Tacitus tehát minden tartózkodás nélkül említi a szembe mondott igazságot, sőt helyesli egy katonának érdes bár, de megragadó erejű érzelmeit; majd így folytatja: «Ez volt a legkeményebb szó, melyet amaz összeesküvés alkalmával hallania kellett nékie, a kinél könnyen ment ugyan a bűnös tettek véghezvitele, de ép annyira nem volt hozzászokva arról hallani, mit cselekedett». A császárt nyilván egy új, szebb Rómának építhetése (a régi, ósdi városrészek helyett) sarkallta Róma felgyujtatására. Igaz, hogy ennek ellene mond az a tény, hogy Rómának legszebb részeit is elhamvasztotta mindjárt kezdetben a tűzvész ; mellette szól azonban, hogy a domus aureá-val egyetemben csakhamar egész új épületeket emeltetett, szóval testté változtatta az új Rómára vonatkozó tervét.

1 1 Ugyanilyen erőltetett magyarázat még egy másik olasz professzornak, Attilio Profumónak (Le fonti e il tempo dcll'incedio Neromiano, X, 778, Róma, 1905, Torzani), vélekedése, mely szerint Tacitus a 64-iki tüzet s a rákövetkező évek üldözéseit összekötötte egész önkényesen ; holott Nero csak az állam és társadalom biztossága czimén üldöztette a keresztényeket.