Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

íme napnál világosabb, hogy Tacitus el tudta különíteni egymástól a két vallást s ha egyébként nem tartotta is fáradságra érdemesnek, hogy a két vallást behatóbban tanulmányozza, ennyi úntig elég annak az igazolására, hogy igenis tudott annyit, hogy a két vallás nem egy és ugyanaz. Már hogy a szertartásaikban való különbözést nem vette észre, nem kell csodálnunk. Különben is megszoktuk a rómaiaknál, hogy minden idegen cultust, mely formában eltér a római vallástól (teszem az Isis-cultust vagy a zsidó rítust), egyszerűen külföldi babonának (Annal. XII, 32. superstition es externae) neveztek. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy Tacitus előtt az említett superstitio fogalma alá esett a kereszténység is, a melyhez azidétt legtöbbnyire az alsóbb néposztálybeliek tartoztak. — Keresztény vallás ellen való rosszaló Ítéletet személyre alkalmazva alig találunk Taeitusnál többet, mint Pomponia Graecina esetét, a kiről az Annales XIII, 32.-ben szól;

1 de erről sem tudjuk, vájjon igazán keresztény volt-e. Régibb írók: Beatus Rhenanus, Baronius, sőt Agricola Rudolf is, kereszténynek tartották őt s rendesen ezt a megjegyzést fűzték a helyhez : christianam ego hanc crediderim fuisse. Űjabban pedig Tillemont és Friedländer (Sittengeschichte Roms, 3. kiad., 1. köt, 414. 1.) vallották őt kereszténynek. Ezt a föltevést igazolják a keresztény Pomponius Bassus-családnak a katakombákban fölfedezett emlékei, a melyek a 2. század végéről valók, ezek közt egy, Pomponius Graecinusra vonatkozó felirat is, annak jeléül, hogy a két család rokonságban volt s a Tacitus említette nő, ezek ősanyja, is már keresztény lehetett. — Egyébiránt Tacitus a kereszténységnek meg- vagy elitélésében (superstitio exitiabilis) találkozik ifjabb kortársai nézetével; pl. Suetonius is (Nero 16. fej.) genus hominum novae ac malefieae superstitionisnak tartja a kereszténységet; hasonlókép ifjabb Plinius is úgy itél felölök, hogy az ellenök indított szigorú vizsgálat után sem talált vallásukban egyebet, mint gonosz és szertelen babonát (superstitio prava et immodica). De említhetünk bizonyságul még egy fontos dolgot. Épen nem lehet csodálni, hogy a római nép Nero idejében már meg tudta alii et Titus ipse evertendum imprimis templum censebant, quo plenius Judaeorum et christianorum religio tolleretur : quippe has religiones licet contrarias sibi. isdem tarnen ab auctoribus profectas ; christianos ex Judaeis exstitisse : radice sublata stirpem facile perituram. 1 Pomponia Graecina, insignis femina, Plautio, qui ovans se de Britannis rettulit, nupta ac superstitioni externae rea, iudicio mariti permissa.