Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

A zsidók elleni gyűlölet és megvetés átterjedt fokozott alakban a keresztényekre is, annyival inkább, mert a zsidók ellen hangoztatott istenek-gyülölése nálok még jobban észlelhető volt. Nem ment a pogányok fejébe az Istennek lélekben és igazságban való imádása (Jézus mondása a samariai asszonyhoz Jákob kútjánál) sem, mint a kereszténység követeli hiveitől, hanem érthetetlen maradt előttök, sőt a keresztények vonakodásában, melyet a bálványképek előtti áldozattal szemben tanúsítottak, valóságos istentelenséget láttak, — a minthogy még később is a hírhedt samosatai Lukianos (Alex. 25. fej.) a kereszténységet és az atheismust azonosítja egymással. Nem volt elég tehát a zsidók elleni féltékenység és gyűlölet; most még egy újabb vallási társulat is, amahhoz hasonló s terjeszkedésben egyre növekvőbb, izgatta a római népet, mely ilyenkor szokás szerint felújult buzgalommal csüngött apáinak vallásán, sőt egész fanatismusban tört ki, minthogy idegen elemektől látta veszélyeztetve önnön hitét; a római államférfiak pedig, bár tulajdon személyök szerint mit sem törődtek a nép hitével, mert hitetlenek vagy legfölebb deisták (ilyen volt Cicero is, mert hitt valami gondviselésben) voltak, most szintén egy gyékényen árultak a néppel, persze politikai okokból, s csak növelték a maguk részéről is a római népnek keresztényellenes szenvedélyét, mikor különösen a pogány istenek templomát egyre jobban üresedni és pusztulni látták.

1 Idejárult még egy mozzanat, a melyre Tacitus is czéloz föntebbi helyén, mikor a keresztényekről azt mondja, hogy förtelmes bűneik miatt lettek gyűlöltekké (per flagitia invisos). Vájjon mik azok a szörnyű és szégyenletes (atrocia et pudenda) flagitiiimok, a melyekkel a keresztényeket vádolták? Hogy mit kell érteni ama flagitiumokon, megmondja Tacitus egy másik helyen (Germania 12.), a hol a germánokról ezt írja: «Proditores et transfugas arboribus suspendunt, ignavos et imbelles et corpore infames caeno ac palude, iniecta insuper crate, mergunt; diversitas supplicii illuc respicit, tamquam scelera ostendi oporteat, dum puniuntur, flagitia abscondi».

2 Innen látni, hogy 1 V. ö. Dieckmann czikkét a Stimmen aus Maria-Laach 1912. évf. 8—9—10. sz. : Egy művelt rómainak vallási gondolatai a Kr. u. I. században. 2 Az árulókat és szökevényeket fára akasztják, a gyávákat, a harcziatlanokat s testökre nézve megbecstelenitetteket iszapba és mocsárba fulasztják, rőzsét hajigálva rájok. A büntetés különbsége arra czéloz, hogy a közönséges bűntetteket, midőn fenyítésben részesülnek, nyilvánosakká kell tenni, az