Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

mely a dolgokat összeszövi egymással. Vagyis félre a «geometrikus» szellemmel: a valóság felismerésében az «esprit de finesse» vagy a « faculté de V intuition» lesz a gondolkodás eszköze. Ez azon híres különbség a kétféle szellem, azaz kétféle világfelfogás között : melyet úgy is jellemezhetünk, mint ellentétet a művészi és tudós, a mathematikai és intuitív ismerés között. 6. De ha az intuitio ebben az alakban nem más, mint egyszerűen individuális ismerés ; ha egység és összefüggés után vágyódva világképet alkotunk, úgy, hogy ez egyszersmind aesthetikai ingerrel is hasson s így szemléletünket s phantasiánkat kielégítse ; ha egész tudattalan és akarattalan életünk belejátszik e világkép megalkotásába s főértékeléseinknek megejtésébe: nem lesz-e akkor a philosophia művészetté, mint A. Lange, Schopenhauer

1 ésTaine

2 gondolták •— s nem válik-e minden gondolkodás viszonylagossá a tárgyi, szükségképi és egyetemes igazságok elérhetésének reménye nélkül ? Az intuitio, a maga alanyi kiindulásaival, phantastikus és érzelmi elemeivel nem teszi-e ingataggá világképünk tárgyilagosságát ? Ezeknek az ellentmondásoknak elhárításán s az intuitiv ismerés értékének megvédelmezésében több elméletiró, fáradozott már az újabb irodalomban. Körülbelül megegyeznek abban, hogy az intuitio értékes ismerést szolgáltat, G. Simmel és 0. Braun; előbbi Hauptprobleme der Philosophie cz. előbb is említett gondolatokkal gazdag könyvében, az utóbbi a Philosophie des Schaffens (Leipzig,. 1912.) cz. müvében.

3 Főerejüket annak a gondolatnak megbizonyítására fordítják, hogy az intuitiv ismerés époly objectiv értékű értelmi működés, mint a szaktudós logikus ismerése, értéke nem kisebb, sőt még nagyobb is, épen azon elemek beleszövődé se folytán, melyek egyéb ismerésmódoktól megkülönböztetik. Az intuitio nem valami mystikus tehetség, nem csupán a concentratio és abstractio fokozottabb működése az, a mi különbség a részletmunkába merült tudós s a világot áttekintő philosophus között. Az tény, mondják, hogy az egyéniség bélyege elvitáz hatatlanul rányomódik a bölcselő nagy világszemléletére ; de az, a mi egyéni a világnézetben, még nem teszi azt relatívvá és subjectivvá. Mert jól kell különböztetnünk alanyias gondolat és személyi között ; a kettő korántsem fedi egymást 1 L. Höffding, Gesch. der neueren Philos. II, 8. könyv. B, a, — és 10. könyv, 4a. , 2 Philosophie del'art. VII. fej. 3 Simmel, Hauptpr., 8—43. I. Braun, Phil. d. Schaffens. 24. kk. 11.