Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

cseréli fel holmi még oly fontosaknak látszó ügyekkel. Ez a körülmény úgy tünteti fel a phlegmatikust, hogy semmivel sem törődik, s ezáltal nem kis bosszúságot szerez környezetének, pedig ez alaptermészetéből következik, maga sem tehet róla, hogy annyira apathikus. Hogy senkit bántani nem akar, mutatja legjobban békés természete s végtelen türelme és hosszútűrése még bántalmazások esetén is. A phlegmatikus magának élő ember. Embertársainak öröme és bánata nem igen izgatják, de nem is érdeklik. Embertársaival szemben általában nagy részvétlenséget tanúsít. De a mennyire nem foglalkozik másokkal, annyira vagy még sokkal inkább van elfoglalva önmagával, de itt sem lelki üdvével, hanem testi jólétével. Mindent megtesz, mi által jól érezheti magát és ekkor azt sem veszi nagyon komolyan, hogy egyik-másik esetben közte és az erkölcstan között nézeteltérések vannak. Gyakran egészen jóhiszeműleg megvalósítja életében a már Salamon által hiúságnak kijelentett eljárást: «Semmit sem tagadtam meg szemeimtől, amit kívántak és nem tiltottam meg szivemnek, hogy ne éljen minden gyönyörűséggel és ne gyönyörködjék azokban, miket készítettem; és azt tartottam osztályrészemül, ha élvezem munkám gyümölcseit».

1 így tehát a phlegmatikus embert már alaptermészete disponálja egyes jótulajdonságokra, de viszont egyes hibákra is. A hibák, melyekre hajlandósága van és a melyek ellen való küzdésre akarata nem mindig elég erős, mert épen a temperamentum befolyásolja, főleg a következők: érzéketlenség, activitás hiánya, érzéki jólétre való hajlam, fösvénység, kényelemszeretet, élvezethajhászás, lustaság.

2 S hogy ezen hibákat, melyekre már alaptermészete disponálja a phlegmatikust, egyes külső körülmények vagy okok még jobban elősegítik, az csak természetes. Ilyenek gyanánt leginkább megemlíthetjük a betegségek azon nemeit, melyek ideggyengeséget vonnak maguk után, továbbá a czéltalan és bőséges táplálkozást, mely nehézkessé teszi az embert.

3 A nyálkás vérmérsékletnek épen az ellentétje az epés (cholerïkus) temperamentum. «Az epés rendkívül ingerlékeny s ha felháborodik, heves indulatokba tör ki. Érzelmi benyomások nagyon mélyen hatnak rá s határozott, kitartó cselekvésre sarkalják. Akaratereje, ha valamit eltökélt, rettenthetetlen bátorsággal küzd meg az 1 Préd, 2, 10. 2 Huber, í. m. 147. 1. 3 Huther, i. m. 78. 1.