Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

fekete epe) túlnyomó része képezi,

1 mégis megmaradt a vérmérséklet régi felosztása egész napjainkig s manap is általánosságban négyféle vérmérsékletről szoktunk beszélni : vérmes, nyálkás, epés és méla vérmérsékletről. Ezt a régi felosztást szem előtt tartva, lássuk most már, milyen lelki jelenségek felelnek meg az egyes vérmérsékleteknek és milyen viszonyban vannak ezen vérmérsékletek a szabadakarattal, akadályozzák-e szabad elhatározásában vagy sem? A vérmes (sanguinicus) vérmérsékletű embert röviden így jellemezhetjük: «Akaratereje csekély s azért eltökéléseiben ingatag, állhatatlan, könnyelmű. Viszont azonban jószívű, nyilt természetű, jókedvű és szolgálatra kész. A sanguinicus ember könnyen hevül, hamar indulatba jön, de mindjárt le is csillapul; érzelmei gyorsan váltakoznak».

2 A vérmes temperamentum nagyon fogékony a különféle ingerek iránt, de a milyen erősen hatnak reá az ingerek ép olyan gyorsan tűnnek el ismét hatásaik ; épen azért mondhatjuk azt, hogy a vérmes ember akaratereje csekély, mert a folyton váltakozó érzelmek hatása alatt áll, kedélyállapota minduntalan másmás alakot ölt, majd vidám és örömmelteljes, majd meg bánatos és szomorú. Általában azonban erősebb benne a vidámságra való hajlam, a jókedv, az Optimismus, a társadalmi és emberbaráti modor.

3 Élénk phantasiával rendelkezvén a vérmes ember rendesen a felé hajlik, a mi képzeletére vagy érzékeire legnagyobb hatást gyakorol, legyen az akár jó, akár rossz, s nem sokat hallgat józan eszére vagy a szigorúbb szabályokra, különösen ha oly dolgokról van szó, a melyek érzékeinek kedveznek. Nagyon erős színekkel ecseteli Debreyne a vérmes embernek ezen utóbb említett tulajdonságát, midőn azt mondja, hogy a sanguinicus Ízlésének megfelelnek az összes érzéki élvezetek és főleg a testi élvezetek, az asztal élvezetei, a színdarabok, a bálok, a játékok, a kicsapongó szerelem, a személynek és toillettenek gondja, a hiúság, a divattanulmányozás, a coquetteria és különösen a változatosság és csapongás az összes élvezetekben.

4 Ezen tulajdonságok, melyeket a rossz nevelés vagy helytelen vezetés csak fokoznak, egyes physikai 1 Meumann, Pädagogische Monographien. X. Band. Grundzüge der alig. Charakterologie, von Dr. A. Huther. Leipzig, 1910. 1. 1. 2 Hajdu-Zoltvány, i. m. 81. 1. 3 Huther, Grundzüge der allg. Charakterologie. Leipzig, 1910. 80. 1. 4 La théologie morale et les sciences médicales. Paris, 1884. 21. 1. (Huber nyomán, i. m. 144. 1.)