Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
Mindazonáltal bizonyos dolog, hogy miként a nő alaptulajdonságai következtében igen sok erény gyakorlására van disponálva, azonképen ugyancsak alaptulajdonságainál fogva mintegy a természettől különféle hibák elkövetésére is nagyon hajlandó. Vannak egyes hibák, a melyeket speciálisan «női hibáknak» lehetne nevezni. Ezen hibák a nő alaptulajdonságaiból, sőt némelykor épen kiváló tulajdonságaiból majdnem önként folynak. Ilyen hibák például különösen a fiatalabb nőknél a hiúság, a tetszésvágy és a divathajhászás, a mely hibák nemcsak azért vannak meg bennük, mert ezeket egyes kevésbbé okosan nevelő anyák nagyra neveltek bennük, hanem főleg azért is, mert a leányok szeme nagyon könnyen megakad a különleges dolgokon, megelégesznek a látszattal, a külső formának több értéket tulajdonítanak, mint a belső tartalomnak s így ítéletükben igen könnyen engedik magukat megtéveszteni. Az érzéki és szellemi dolgok iránt való fogékonyságuk alapján könnyű a nőkben minden iránt érdeklődést kelteni, de mivel általában hiányzik náluk a dolgok mélyére való tekintet, az érdeklődést ritkán lehet állandóan ébren tartani bennük. Innen van az, hogy a milyen hamar lelkesednek valamiért, ép oly hamar lelohad ismét a lelkesedésük, a miből már nem egyszer teljesen érthetetlen cselekedetek származtak. A minden iránt való túlságos érdeklődés bozza létre a nőben a sokszor utálatos kíváncsiságot, és élénk phantasiája nem ritkán elhomályosítja a dolgok helyes megítélésére szükséges éleslátását s arra viszi, hogy sokszor egészen más színben látja a dolgokat, mint a hogy azok csakugyan vannak vagy megtörténtek. Azért mondja Möbius: «Sok női személy a múltra vonatkozó kijelentéseinél egyáltalában nem képes elkülöníteni azt, a mit átélt, átlóig a miről csak gondolja, hogy átélte. Ilyen emlékezetbeli tévedések előfordulnak ugyan férfiaknál is, a nőknél azonban sokkal gyakoriabbak és hamis kijelentéseket eredményeznek, melyeknél mindennemű «dolus» hiányzik». 1 Innen a nőknél oly gyakran előforduló rágalmazás és főleg a sok pletyka. Az utóbbira vonatkozólag mondja ugyancsak Möbius : «A nyelv a nőknek fegyvere ; testi gyöngeségük ugyanis megakadályozza őket abban, hogy öklükkel hadakozzanak és szellemi gyöngeségük könnyen ráveszi őket, hogy a bizonyítékoktól elálljanak, tehát nem marad nekik más, mint a szavaknak bősége. A házsártosságot és csacskaságot minden időben joggal a 1 Idézett mű 19. I.
