Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

tozik izzadsággal és fáradsággal megszerezni a mindennapi kenyeret a maga és családja számára. Neki tehát ki kell lépnie az élet küzdőterére, szembe kell néznie az élet mostoha körülményeivel s nem ritkán kerül olyan kísértések és bűnalkalmak közé, a melyek között erényeit megőrizni vagy pláne újakat szerezni a legnagyobb nehézségbe ütközik. Ha még hozzá veszszük továbbá azt, hogy a férfi természeténél fogva nemcsak bátor, de vakmerő, nemcsak önző, hanem nagyravágyó és büszkeségre hajló és gyakran nélkülözi a kellő erkölcsi finomságot, nem csodálkozhatunk rajta, hogy erkölcsi kihágások tekintetében a statistika férfiaknál 3—4-szer akkora számot tüntet fel, mint a nőknél.

1 A nő ellenben hivatásánál fogva inkább a csendes családi körre van utalva. Eltekintve itt az újabb időkben oly nagy lendületet vett nőimozgahnak jogos vagy kevésbbé jogos, helyes vagy kevésbbé helyes voltától, azt hiszem, nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a nő legelső hivatása a háztartási hivatás, legfontosabb és legnemesebb hivatása pedig az anyaság és gyermeknevelés hivatása. Ezen hivatások pedig jórészt elvonják a nőt a nyilvános élettől, kiemelik őt olyan bűnalkalmak közül, melyekben már nem egy férfi engedett és elesett. Ehhez járul, hogy a nőnél erősebb a szeméremérzet, kevésbbé erős a nemi ösztön, a mi sok nemi kihágástól menti meg őt. Mindenekfelett pedig nagyon fontos, hogy a nőnek rendesen finomabb vallási és erkölcsi érzéke van, mint a férfinak, könnyebben találja meg tehát a különféle megpróbáltatásokban és kísértésekben azon vallási és erkölcsi motívumokat, melyek őt a kétségbeeséstől s esetleg öngyilkosságtól visszatartják. Innen van az, hogy az öngyilkosságok száma is 3—5-ször kisebb a nőknél, mint a férfiaknál.

2 De viszont, ha a nő egyszer elvesztette finom erkölcsi és vallási érzékét, ha egyszer engedett a bűnalkalomnak, kiölte a benne rejlő természetes szeméremérzetet és elesett, akkor épen azért, mert nincs meg benne a férfit annyira jellemző energikus és kitartó akarat, sokkal nehezebben tud ismét bűnéből felkelni. Innen magyarázható az, hogy a nőknél sokkal gyakoribb a bűnbe való visszaesés, mint a férfiaknál tapasztalható. Mindezek után mit szóljunk most már arra a többször hangoztatott véleményre, hogy a nő szellemi tehetségek tekintetében a férfi alatt áll? Igaznak tartható-e ez, s lia igen, mennyiben lehet ennek az inferioritásnak része az erkölcsi beszámíthatóságban ? 1 Huber, i m. 13 T. 1. 2 U. o.