Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

maga teremti, függetlenül és radicalisan, a maga világképét. Egy fogalom, azonosan két különböző philosophiai rendszerben: ellenmondás ; az egyikben okvetetlenül idegen test volna. Azért is mindazok, akik a bölcselet történetébe igazi, szerves fejlődést látnak bele, okvetlenül hegelianismusba esnek; ez a rendszer pedig csak úgy tudja az emberi gondolkodás menetének célszerű fejlődését felfogni, ha mélyebb alapot keres: a «természet és szellem», vagyis az universum fokozatos kifejlését. Ez azonban fictio és nem tárgyi philosophia. A szoros értelemben vett fejlődés az intuitio fogalmában sem lévén feltételezhető, módszerül azt az eljárást választottuk, hogy az intuitio fogalmának kiemelkedő vonásait keressük meg; e kiemelkedő szempontok egymásutánja szerint azután könnyen lesznek csoportosíthatók azok a rendszerek, melyek kisebb vagy nagyobb terjedelemben intuitionistáknak tekinthetők. így az első fejezetben az intuitionak, a «felvillanó eszméknek» szerepét vizsgáljuk a nagy philosophiai rendszerek megalkotásában; a másodikban az intuitio mint «közvetlen ismerés» szerepel; a harmadik fejezet a «tökéletes lényegismerést» keresi az intuitioban; a negyedik végül kritikai kisérlet, kimutatni, hogy az intuitio nem szoros értelemben vett ismeret; intuitio, mint tökéletes lényegismerés — nincs. — Ha mindezekben az a törekvés nyilvánúl meg, hogy az intuitio sajátosságát jól ismert psychologiai mozzanatokra (evidentia, képzelet, érzés) vezessük vissza, s ha ez eljárás oly termékenynek látszó fogalommal szemben, a minő az intuitio, jogosulatlannak tűnnék fel: eszünkbe juthat épen Bergsonnak a mondása, ki valahol ezt írja: «Car l'esprit humain est ainsi fait, il ne commence à comprendre le nouveau que lorsqu' il a tout tenté pour le ramener à l'ancien». Azonfelül igen elmés gondolkodók adják példáját annak, hogy az intuitio fogalma, ez a ragyogó, gazdag s annyira rokonszenves fogalom, jól ismert elemekre bomlik szét, ha a gondosabb elemzés sugarai reá hullanak. így hivatkozhatunk a föntebb idézett Fouillée szép könyvére, Carl Siegelnek egy becses nyilatkozatára, mely a «Zur Psychologie und Theorie der Erkenntnis (Leipzig 1903.)» c. mély elemzéssel írt könyvében áll (139. 1.) : «Wenn wir uns nur ans Erkennen im wahren Sinne des Wortes halten, dann können wir zwar noch immer von einem intuitiven Erkennen sprechen, müssen uns aber klarmachen, dass die Unmittelbarkeit (az intuitiv ismerés egyik fő erőssége) eine bloss scheinbare ist, indem eben die Vermittlung ... ausserordentlich rasch und infolgedessen fast unmerk-