Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

a tilalom pedig fegyelmi határozat, melyet a pápa helybenhagy és a mely azért az egyház összes tagjait kötelezi. De mire? Mivel a határozat nem dogmatikus határozat, hanem fegyelmi rendszabály, azért nem hitbeli meghódolásra, hanem csak engedelmességre kötelez, melynek azonban, mivel a parancs a pápa tekintélyén alapszik és közvetve az ő parancsa, igazi belső és lelkiismeretbeli engedelmességnek kell lennie. Lásd a S. Officiumnak 1907. évből való Lamentabili decretuma 8. tételét is. A congregatió határozata közvetlenül magára a könyvre vonatkozik, nem pedig a szerzőre, vagy az ő szándékára, mely a könyv megirásánál vezette, vagy arra, a mit ki akart fejezni. Az ítélet ezt akarja mondani : Ez a könyv alkalmas arra, hogy tévedést terjeszszen, hogy rossz hatással legyen a hívekre. Tehát a congregatió az olvasó közönséget tartja szem előtt, tőle minden veszélyt, minden romlást távol akar tartani; így tehát az ítéletnek igazi czélja nem az, hogy megbüntesse a szerzőt és pellengérre állítsa, hanem hogy óvja a híveket. Legtalálóbban Bangen

1 fejezte ki mindezt: «Mit itél el és vet el az index-congregatió ? A művet a. benne foglalt állítások miatt. Miért? Azért, hogy a híveket minden veszélytől és romlástól megóvja. Mitől függ a hívek veszedelme és romlása? Nem attól, a mit a szerző a könyv illető helyeinél és szavainál a maga részéről gondolt, hanem attól, a mit kifejezett és a mit az olvasók értenek és a mit a szerzőtől választott szavak stb. szerint érteniök kell. A congregatió az egyes helyek értelméről ítél és azt veti el; a szerző szándékáról, bűnösségének fokáról nem ítél, a személyt nem ítéli el. A könyv valamely helyének értelmét nem lehet parancsolni. A szerző mondhatja ugyan: «Ama szavakkal ezt akartam kifejezni» ; de nem mondhatja: «Akarom, hogy ama szavak így értessenek». Ha mást írt, mint a mit gondolt, az az ő hibája. — Érthető tehát, hogy a congregatióban nem lehet szabály az, hogy meghallgassa a szerzőt, kinek személyét nem ítéli el.» Phillips pedig egyházjogában

2 ezeket mondja: «Azt a többször hangoztatott szemrehányást, hogy a congregatió műveket ítél el, a nélkül, hogy a szerzőt tulajdonképeni nézetére vonatkozólag megkérdezte volna, XIV. Benedek azon találó megjegyzéssel utasítja vissza, hogy az ilyen ítéletnél a szerzőről nincs is szó, hanem mivel tekintettel kell lenni a hívek üdvére, csakis arról van szó, 1 Die römische Kurie, Münster, 1854. S. 139. nota. 2 6 K. 617.