Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

a hatalomnak hívekkel szemben való gyakorlásáról szól, híveken pedig rendesen a világi alattvalókat szoktuk érteni, tehát csak olyan praelatusokról szól a törvény, kiknek világi alattvalóik vannak.

1 A pápa először rendes fölmentési hatalmat ad az említett praelatusoknak, de csak egyes könyvekre nézve sürgős esetekben, úgy a mint a moralisták már előbb is általánosan tanították, hogy a püspökök egyes sürgős esetekben az egyetemes egyházi törvények alól is adhatnak fölmentést. Egyes könyveken voltaképen névszerint egyenként megjelölt könyveket kellene érteni, de mivel a fölmentési hatalmat mint kedvezményt tág értelemben lehet venni, azért a könyveknek névszerint való megjelölése nem szükséges, hanem elég, ha a fölmentés általánosan a könyveknek bizonyos nemére, körére szorítkozik, csak a másik föltétel is valósuljon, mely sürgős esetekről szól. Sürgős eset csak akkor fordulhat elő, ha már nincs idő arra, hogy valaki a római szentszékhez forduljon és fontos okok kívánják valamely tiltott könyvnek, vagy bizonyos nemű könyveknek olvasását (a fenntartott esetektől való feloldozás analógiájára). Ezt a rendes hatalmat akkor is gyakorolhatják az említett praelatusok, ha az engedélyt kérő alattvaló könnyen fordulhatna átruházott hatalommal biró püspökhöz. Pusztán csak egyes könyvekre azért szorítkozik a hatalom, mert az összes tiltott könyvek olvasására nincs sürgős ok. Mivel rendes ez a hatalom és az általános helynök a rendes hatalomra nézve egy személynek tekintendő a praelatussal, azért ő részt vesz benne, azaz ő is megadhatja ugyanazt a fölmentést. Ugyancsak azon oknál fogva, hogy rendes ez a hatalom, a praelatus át is ruházhatja másokra, esperesekre, plébánosokra gyóntatókra.

2 Ugyanez a 25. pont a püspöki joghatósággal biró praelatusoknak más, átruházott fölhatalmazásáról is szól és határozott utasítást ad használatára vonatkozólag. Az Ordinariusok ugyanis az előbb említett részleges fölhatalmazáson kívül, mely hivatalukkal jár, általános fölhatalmazást szoktak kérni és kapni a római szentszéktől, az ú. n. quinquennalis (ötévig tartó) facultások keretében. A Propaganda congregatiója ugyanis

3 a különféle országok 1 Pennacchi i. m. 172. 1. ; Schneider i. m. 101. k. 1. 2 A pannonhalmi főapát különösen a házfőnökökre. 3 Ujabban a Propaganda congregatiójától megállapított formulare alapján a consistorialis congregatio nyújtja meg a fölhatalmazást, de csak három