Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

Az itt említett müvek első nemére vonatkozólag már régebben is volt szabályozás, t. i. VIII.. Orbán pápának rendeletei, melyeknek értelmében olyan könyveket, melyek a szentség vagy vértanúság hírében elhunyt és boldoggá még nem avatott személyek tetteit, csodáit, jövendöléseit vagy a közbenjárásukra történt imádságmeghallgatásokat tartalmazták, csakis az Ordinarius előzetes vizsgálata és engedélye után volt szabad kiadni és a szerzőnek a könyv elején és végén azt a kijelentést kellett tennie, hogy az összes elmondottakat az apostoli szentszék ítéletének veti alá és csak emberi szavahihetőséget igényel, különösen, ha szentnek nevez olyant, a ki nincs szentté avatva. Ezeket a rendeleteket az új törvény nein említi, a miből Schneider és mások azt következtetik, hogy még érvényben vannak, tehát a szentek és boldogok életrajzának kiadásánál a régi jog szerint kell eljárni.

1 Ellenben Vermeersch, Génicot és mások épen az új törvény hallgatásából azt következtetik, hogy a könyvek kiadására vonatkozó egyéb régi szabályokkal együtt ezek a rendeletek is hatályukat vesztették.

2 A gyakorlatban az utóbbi nézet szerint lehet eljárni. A törvény megtiltja azokat a műveket, melyek új csodákat stb. beszélnek el, vagyis olyanokat, melyeket az apostoli szentszék még nem ismert el igaziaknak, ha régen történtek is, de eddig ismeretlenek voltak, akár kegyhelyen vagy máshol történtek légyen, akár élő vagy már elhunyt személyektől származnak, ha püspöki, esetleg pápai jóváhagyás nélkül jelentek meg a munkák. De szükséges, hogy az ilyen elbeszélés a műnek vagy egész tartalmát tegye, vagy jelentékeny részét és hogy az elbeszélt tényeket nyilván természetfölöttieknek tüntesse föl. Ha tehát valaki a szentség hirében elhunyt személynek életrajzát írja meg és csak egészen futólagosan egyes rendkívüli dolgokat is érint, melyek az illetőnek akár életében, akár halála után előfordultak, a nélkül, hogy csodáknak stb. akarná föltüntetni, nem volna tiltva a könyv a törvény ezen pontja alapján. Jól megjegyzendő azonban, hogy a törvény ezen pontja nemcsak könyveket említ, hanem iratokat is. Tehát kisebb művek, értekezések, röpiratok, füzetek, naptárak, sőt egyes nyomtatott lapok is értendők. Ha ellenben az újságok adnak hírt csodás dolgokról, nem 1 Schneider i. m. 78. 1. 2 Génicot i. m., n. 453. 3°. Vermeersch i. m. 83. 1.