Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

némelyek négy, sőt hat lap olvasását is lehetségesnek mondják

r a nélkül, hogy az olvasó halálos bűnt követne el. De ezek a meghatározások kevéssé megfelelők és alkalmasak a gyakorlatra. Sokkal helyesebben mondja Vermeersch,

1 hogy a mi a legtöbb emberre nézve súlyos bűn a természettörvény alapján, az mindenkire nézve súlyos bűn az egyházi törvény alapján, a mennyiben jelentékeny lelki kár legközelebbi veszélyét kedl szem előtt tartani. Ez a veszély pedig manapság nem oly nagy, mint régente, midőn az emberek jó része nem is sejtette, hogy hitünk ellen mindenféle támadást intéznek ellenségeink. Manapság az emberek úton-útfélen hallanak ellenvetéseket, nehézségeket, gyalázásokat, gúnyt és így már némileg hozzászokván a dologhoz, sokkal edzettebbek vagy érzéketlenebbek a támadásokkal szemben, melyekre könyvekben akadnak. Továbbá a tiltott könyvek nem is egyformán rosszak és veszélyesek az olvasóra és a tilalom sem egyforma. Súlyos bűnt tehát az követ el, a ki szigorúan tiltott könyvnek jelentékeny részét olvassa, akár tartalmánál fogva jelentékeny az a rész, mint a mely nagyon erkölcselen vagy pedig nagyon ravasz és fogós érveket tartalmaz hitünk ellen és ez esetben bizony egy lapnak olvasása is súlyos bűn lehet, akár terjedelménél fogva jelentékeny a rész, de ezt megint a könyv tartalma szerint kell megítélni ; ha a könyv telve van erkölcstelen részletekkel vagy ravasz ellenvetésekkel a hit ellen, akkor néhány lapnak olvasása bizonyára súlyos bűn ; ha ellenben a könyv rosszága nem oly nyilvánvaló és csak hosszabb vagy gyakoribb olvasása által lesz igazán veszélyessé, akkor talán a tizedrészét is el lehet olvasni súlyos bűn nélkül, hacsak nagyon terjedelmes könyvről nincs szó ; ha pedig valamely könyvnek nagy része is ártatlan és egyúttal nagyon száraz és unalmas, vagy nehezen érthető, úgyhogy nagyon erős elhatározás kell a végigolvasására, azt a közömbös részt el lehet olvasni súlyos bűn nélkül. A ki pedig olyan könyvet olvas, mely magában véve nem rossz, hanem csak azért tartozik a tiltottak közé, mivel egyházi jóváhagyás nélkül jelent meg, az ha tudja ezt, csak bocsánatos bűnt követ el. De a legtöbb ember nem tudja a dolgot megítélni, nem tud ilyen különbségeket tenni, nem ismeri előre a könyveket és így, hogy súlyos bűn veszélyének ne tegye ki magát, köteles egyáltalán mellőzni az olvasást, míg engedélyt nem szerez vagy hozzáértőktől fölvilágosítást nem kap. 1 I. m. 43. s. kk. 11.