Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

ÉS KÖNYV BÍRÁLAT MAGYARÁZATA 51 9. §. Az egyházi könyvtilalom kötelező ereje. Sokan hangoztatták már ezt a kifogást: Az index-congregatió tévedhet, és mégis feltétlen hódolatot követel. Lássuk tehát, mire kötelez az index-congregatió és mennyire kötelez az egyházi könyvtilalom. A mi mindenek előtt a tévedés lehetőségét illeti, az index congregatió sohasem tulajdonított magának csalhatatlanságot és a köteles meghódolásnak alapja nem is a congregatió ilyféle jellege, hanem az, hogy határozatait a pápa megbizásából és jóváhagyásával adja ki, tehát mint a könyvűgy legfőbb fóruma fegyelmi rendeletet vagy ítéletet hoz, mely a bírói Ítéletek, vagy a kúriai elvi döntések módjára kötelez. És bár egyes könyvek elbírálásánál tévedhet ez a testület, mégis mindig sokkal valószínűbb, hogy az egyes író téved, mint az, hogy ily tudós testület tévedjen.

1 A mi különben az indexnek általános szabályait illeti, azok, mint már az eddigi fejtegetésekből is világos, nem congregatiói határozatok, hanem rendes egyházi törvények, mert a pápa, bár a congregatióval dolgoztatta ki, mégis külön jóváhagyta és mint egyházi törvényeket maga közölte az egész földkerekséggel, tehát úgy köteleznek, mint egyéb egyházi törvények. Nem is ezeket az általános szabályokat éri a sok támadás, bár sokan ezeket sem akarják magukra nézve kötelezőknek elismerni, hanem a congregatiónak egyes íteleteit, melyekkel egyes műveket névszerint megtilt. Ezeknek kötelező ereje alól akarnak sokan kibújni mindenféle kifogással, különösen azzal, hogy a congregatió tévedhet. Ezek az egyes határozatok vagy ítéletek rendszerint egyszerű tilalmak, melyek sem az elítélt könyvnek téves vagy veszélyes állításait nem említik föl, sem a tilalom megokolását nem adják. Ez 1 A tudós Meyenberg, luzerni kanonok, ezt mondja : «Valamely indexdecretum bizonyára nem tévedhetetlen. De a pápai tanítótekintélylyel való szoros kapcsolata folytán az igazságnak jelentékeny garantiáit rejti magában. És épen azért megfelelő komoly engedelmesség illeti meg. Nem a legfülső instantia. Mindamellett az index története — egyes emberi tévedések és fölösleges följelentések daczára is —azt mutatja, hogy az egyház ezen a téren is egészen sajátos delicát érzéssel és tapintattal szállt síkra a természetfölötti vallási értékekért. Nem szűkkeblűség tehát, ha az egyháznak ezt a működését is teljes komolysággal respectáijuk és ezeknek az intelmeknek is teljesen alávetjük magunkat. Nem némely olasz praelatus véleményének vetjük alá magunkat, hanem az egyház vallási igazsága őrzőjének. Külső és belső alávetés ez». Lásd Egyházi Közlöny 1907. évi 496. 1.