Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
törvényhozó, aki csak az általános és rendes eseteket tartotta szem előtt, az én jelenlegi esetemet előre látta volna, bizonyára fölmentett volna, vagy most megadná az engedélyt, ha kifejthetném előtte okaimat. Vermeersch 1 szerint, kivel Göpfert is teljesen megegyezik, 2 ilyen kényszerhelyzetben lehet a bíró, ügyvéd valamely pörben; az, a kinek törvényünk 27. száma szerint föladatához tartozik a följelentés, valamely határozott munka följelentése alkalmából; az egyházi előljáró ezen könyv megvizsgálása és megtiltásakor; katholikus újság szerkesztője, hogy rögtön felelhessen valamire; egyetemi hallgató, akinek bizonyos előadásokat kell hallgatnia és a vizsgálatra való készülésnél teljes szövegű azaz nem purgált könyveket kell használnia ; valószínűleg az erkölcstannak tanára is, a mennyiben némileg meg kell ismernie az erkölcstelen könyveket, a szennyiratokat, melyeknek olvasására az egyház sohasem ad kifejezett engedélyt. Ilyen és hasonló esetekben tehát az olvasási engedély bennfoglaltatik a hivatalban, melyet valaki gyakorol és maga a közjó kívánja, hogy a törvény ilyen esetekben ne kötelezzen. Ha valakinek eretnekkel való vitában rögtön be kellene bizonyítania, hogy azon eretnek szerzőnek, kire az ellenfél támaszkodik, nincs igaza, és alapos reménye volna az ellenfél meggyőzésére azaz megnyerésére, akkor szintén olvashatná az eretnek művet. De általában véve az eretnekek megtérítése nem elegendő ok az eretnek műveknek engedély nélkül való olvasására, mert e czélból megszerezhető az engedély az egyházi hatóságtól. 8. §. Az egyházi könyvtilalom értelmezése. Az egyházi könyvtilalom kétféle : van büntető és van egyszerűen tiltó törvény. A mi az elsőt vagyis a büntető törvényt illeti az összes szerzők megegyeznek abban, hogy ezt a törvényt szorosan kell értelmezni ezen elv szerint : a gyűlöletes dolgok szorosan veendők (odiosa sunt restringenda). így tehát a büntetést valaki csak akkor vonja magára, ha olyan könyvet olvas, melyre a törvény biztosan kiterjed, és ha továbbá a törvény kellő ismerete mellett és teljes akarati beleegyezéssel olvassa a tiltott könyvet. Ha ellenben kétséges, vájjon valamely könyvre valóban kiterjed-e a büntető 1 De proliibitione et censura librorum, ed. 4. Romae-Tornaci. Desclée. pag. 115. 2 i. m. 343. 1.