Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában
Már most az arkhaeologusok ezen és hasonló leletek alapján a színek általános használatát a kezdetleges képfaragásban a következő két oknak tulajdonítják: 1. a korai (ódon vagy ósdi) vagy arkhaikus képfaragók még nagyon járatlanok voltak szerszámaik használatában, azért a rikító színnel való befödés pótolta műveik gyarlóságát és hiányait; 2. a piraeusi (aktéi vagy aktikéi = partvidéki) kő vagy tuff, a melyből dolgoztak, fölötte durva anyag volt, tele hasadékokkal és hibákkal, melyeket a vastagon rákent fösték tüntetett el némileg. Ezen két okhoz némelyek még egy harmadikat csatolnak, s ez az, hogy a színnel nem borított, meztelen anyag nem elégítette ki a félbarbár szemet; ellenben a kifestett és felcziczomázott bálvány sokkal nagyobb hatást tett imádóira, mivelhogy a durva kép 5 fába vagy kőbe vésve, életet nyert a czifra színezettől s ekként sokkal megkapóbb, feltűnőbb és imádásra méltóbb lett a primitív emberek előtt. Mindezen adatokból immár kettőt állapíthatunk meg : először, hogy a korai vagy kezdetleges képfaragásban és építésben a szín használata általános vala; másodszor, hogy a szokásos színezés pusztán ékítő természetű és hatásra számító volt, nem pedig a való életet utánzó, természeti hűség. Mikor aztán a VI. század közepén a durva követ parosi márvány váltotta fel, a szinek általános használata is megszűnt. Ugyanis a művész ily szép anyag láttára a rikító színekkel való teljes bemázolást már csúfnak érezte ; hisz nemcsak hogy fogyatkozásokat nem kellett többé eltakarnia, hanem inkább a márványnak sima felszíne és átlátszósága által sokat nyert a szobrász, úgyhogy alakjait rikító szinek nélkül is reálisakká, valószerűekké tehette. A színezés tehát csupán részleges használatúvá lett s miként föntebb elmondottuk, az arcz némely vonásainak jelzésére szolgált, valamint a szem és szemöldök, az ajkak és a hajzat, továbbá bizonyos ékítmények és az öltözék himezésére használtatott. Ez a festés azonban még ezidétt is nagyrészt conventionalis maradt, kivévén az ajkakat, melyek természetszerűleg vörösek voltak. így a szem szivárványhártyája rendesen vörös körrel ábrázoltatott, a pupilla pedig feketére volt föstve ; végül a hajzat sötét-vörösen volt színezve, két szobor kivételével, melyeken sárga czeruzaanyag látható, a melylyel talán izlésöknek hódoltak. De nem maradhatott azon fehéren a márványnak többi része
