Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

Képzelje el már most a szives olvasó magának azt az elbűvölő képet, mely elénk tárul, midőn az akropolison e vár fokára telepszünk s a távolba széttekintünk. Középen a várban Athéna istennő régibb és újabb főtemploma (amaz még kőből, de már márványdiszítményekkel ; emez tiszta márványból), az ó- és újhekatompedon (= 100 láb hosszú), közönséges néven : a Parthenon, csillogva ragyogó szineiben, körülvéve áldozati ajándékokkal, szobrok soraival, művészi vázákkal s a fazekas ipar (keramika) számtalan remekeivel. Alattunk terül Athén városa, öntözve az Ilísos és Képhísos folyóktól. Köröskörül dombok láncolata s a tenger övedzi a vidéket, mintegy a város koronázatául. Közel a még magasabb Lykabéttos halma, távolabb az Aigaleos s a magas Parnés, a méheiről hires Hyméttos s a márványban gazdag Pentelikon hegye,

1 melyet már Peisistratos megnyittatott ugyan, de a mely igazán csak Periklés korában és után szolgáltatta az anyagot az akropolis márványtemplomaihoz és szobraihoz, a melyek örök időkre hirdetik az athéni művészet hajdani fényét és nagyságát. Lábunk alatt terül a Phaléron és Piraeus (Peiraieus) kék öble, a távolból pedig Aigína és Salamis (azelőtt: Koluri) szigete, Megara községe, az isthmosi Akrokorinthos, valamint Peloponnésos szürkés sziklahegyei mosolyognak felénk. Az egész természetet az a sugárzó tündöklés, az a derült világosság hatja át, a melyről Médeia szól Euripidésnél :

2 mintha csak fent a magasban, a legtisztább aetherben járnánk. Minő kép ez!... Egyik alföldi városunk főmérnöke mondotta nékem a sokaktól megcsodált Pannonhalma várfokán, hogy sehol annyira nem érezte át sokfelé utaztában, hogy szent és dicső földön áll, mint az athéni föllegvárban, a hol ábrándos lelkek hajdan aetheri zengzetekről : az égi sphaerák zenéjéről álmadoztanak ... Renan is azt mondotta közetlen halála előtt: két szent földnek köszönheti Európa polgárosultságát, Palaestinának és Görög1 A török időkben köv. nevök volt : Aigaleos = Daphno-Yuno, Parnés = Ozea, Pentelikon = Mendeli, Hyméttos = Trelovuni. Csak mostanában kezdik a régi nevek visszabódítani jogos helyöket a köznyelvben. 2 824. s köv. sorokban (v. ö. Sopklés Oed. Kol. 14. vers. ; Platón, Phaidros p. 229.), a melyeket mottóul használ könyve homlokán Gardner is (aei dia lamprotatu bainontes aitheros stb.), a magyar kiadás Csengeri gyönyörű fordításában. Költői phantasiával párosult leírását olvashatni Lévêque aesthétikájában I. köt. 435. s köv. 11. Széchenyi 1819. tavaszán volt itt, Szemere a szabadságharc után.