Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

kat a részeket (karokat, fejet, lábat stb.), a melyek különben igen nagy márványtömegek tartására kényszerítették volna* és csak legutoljára csinálta reá az öltözetnek s az ékítményeknek aprólékos járulékait, a melyek leginkább lévén kiszökellők, legtörékenyebbek is voltak. A szemek

1 ürege mutatja alkotásuk módját és formáját, amely még kezdetleges, mert hosszúkás és kissé ferde, mint a japán szem ; vagyis az ódon művészet itt még a keletiesség bélyegét hordja magán. A szemhéjak magasak és fölmeresztettek, a szemgolyók festett tésztából valók, ércz-üregbe helyezve, melynek szélei ki vannak rojtozva, hogy ekkép a szempillák kettős sorát ábrázolják, sőt a szemek bogara is ki volt tüntetve a tésztán bevájássál és festéssel. A szemek kimunkálása majdnem kétségtelenné teszi, hogy nagy mennyiségben, egyformára, tehát gyárilag készültek. A kékre vagy sötétre-festés tehát itt is conventio, szokásos hagyomány, nem tanusága az egyének szeme-színének. Ne keressük itt az anyák szobrain a nagy héra-júnói szemet, melyet Homéros boópis-tehénszemű jelzővel illet, se a leányok képein a villogó, friss tekintetet (görög szóval: glaukópis-t, melylyel Athénát jellemzi Homéros). Legfölebb valami révedező, fátyolozott s majdnem fájdalmas tekintet mered reánk e holt-hideg szemekből. De másrészt nincs e szemekben semmi szemérmetlen, semmi kaczér vonás, ellenkezőleg mély titokszerűség és tudás sugárzik belőlök ránk, s úgy látszik, mintha előre tekintenénk olyan lényekre vagy tárgyakra, melyek a mi szemünk elől örökké rejtve maradnak. Tehát korántsem az a hamiskás mosoly árad felénk e szemekből, mely a franczia és angol leíróknak Lionardo da Vinci (1452—1519) hires nőalakjai pillantását juttatta eszökbe (1. Gollignon- és másoknál). Egyes arczok szép kerekded alakúak, akárcsak a kerekképű (helikópis) Khryséis

2 vagy Briséis,

3 a kikért oly férfiak epedtenek, mint Akliilleus és Agamemnon; vagy ellenkezőleg hosszúkásak, de 1 L. Conze értekezését 1892. a berlini akad. tudósítványában a szemek ábrázolásáról. 1892-ben jelent meg Magnus műve is : Die Darstellung des Auges in der antiken Plastik. Majd Reinacb szólt hozzá a Gazetta des beaux arts 1902. deez. füzetében. V. ö. Blümnertől : Kriterien zur Zeitbestimmung griech. Skulpturen, Neue Jahrb., 1909. 6. füz. I. r. 457. s köv. 11. 2 Szó szerint Arankát jelenthetne, de tudjuk, hogy a Trója melletti Khrysé városkától nyerte nevét, tehát annyit tesz : khryséi leány vagy Khrysés pap leánya, eredeti nevén Astynomé. 3 = Súlyos, ered. Briseus leánya, valódi nevén Hippodameia.