Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

egyben), jobb szélről, vagyis délen, a mi vártornyunk helyén a szárnyatlan Győzelem (Niké apteros) temploma, északra pedig az Erekhtheion nevű őstemplom kettős kápolnája (nálunk a perjel lakásának szakasza). A Pelasgikon vagy Pelargikon nevű ősvárfal nyugatról egyezik a mi sánczunkkal, a Themistoklés- és Kimón-féle várfalak is egészen egyeznek a mi északi és déli várfalainkkal. Az egykori oltárok, szobrok

1 és kápolnák elpusztultak az akropolison, úgyhogy a mi udvarunk térsége is egyezik nagyjában az akropolis pusztává lett tereivel, a melyek mégis annyival nagyobbak a mi udvarunknál, hogy az itt levő épületszakaszokat mi sem pótolja az akropolison. Ha már most olvasóink az akropolis délkeleti részére lépnek képzeletben, figyelmeztetjük, hogy épen ott a délkeleti szögletben van a földbe beleásva, hogy az akropolis régi épületeinek összhangját ne zavarja, az a kis múzeum, a melynek egyik termében (nálunk a kapus lakása helyén) a szóban forgó női szobrok láthatók. Belépvén a múzeum hatodik termébe, előttünk állanak szép elrendezésben Athéna istennőnek egykori tisztelői egész diszökben, a mint illett előkelő hölgyekhez ünnepies alkalmakkor nemes, választékos ruházatban és ékszerekben megjelenni nyilvános helyen. A divat akkor is megkívánta a magáét, s vájjon, kik igazodtak volna hozzá, ha nem a finom ízlés hordozói, fejlesztői: a nők? Azonban jusson eszünkbe, hogy Athénben vagyunk, a hol a szelid éghajlat nem kíván az embertől annyi köntöst, mint a mi, szélsőségekre hajló, ridegebb és szeszélyesebb égaljunk. Másrészt meg kell jegyeznünk, hogy épenséggel nem volt nálok honos a mezítelenség cultusa,

2 miként tájékozatlanul rájok fogják; mert, kivéve a szere1 Nálunk most van egy szobor az udvaron : a szent koronát hozott apát szobra 1896-ból, míg Athénben valóságos szobor-erdő volt hajdan az akropolis szabad terein s most nincs egyetlen szobor sem. 3 Müller A. Walter : Nacktheit und Entblössung in der altorientalischen und älteren griechischen Kunst, 1806. Leipzig. Szerinte a meztelenséget a cultus, elsősorban a halotti cultus honosítja meg. Egyiptom és Kis-Ázsia előkelői csak a cultusban engedik meg a lefödést, a többi divat igen szégyenlős : a mell stb. mindig el van födve. így Krétában ós Mykénében is. A nép alsó rétegei már nem szégyenlősek (akárcsak nálunk az alföld szerb népénél, de a szentírásban is, a hol az apostolok meztelenül halásznak), mert munkaközben rákényszerülnek, de azért itt sem az egész test födetlen. A mykénéi kor művészete a részleges lefödést alkalmazza, legalább kötényféle van a férfiún, míg a nő ingformát visel ; az előkelők gazdag ruhái alól az emlők észrevehetők. Később már kelet és nyugat eltérnek : az ión művészet nem tűri a meztelenséget, az anyaország igen. A dipylon-vázák képei nem adnak biztos