Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
22. Egyetlen katholikus, különösen pedig egyetlen pap se közöljön semmit az ilyen napilapokban, újságokban és folyóiratokban, hacsak nincs rá jogos és észszerű oka. IX. fejezet. A tiltott könyvek olvasásának és megtartásának engedélyéről. 23. Az olyan könyveket, melyeket akár külön rendeletek, akár ezen általános szabályok kárhoztattak, csakis azok olvashatják és tarthatják meg, a kik erre az apostoli szentszéktől vagy azoktól, kiket a maga helyetteseivé tett, megkapták a szükséges engedélyt. 24. A római pápák az indexcongregatiót bizták meg azzal, hogy bármiféle tiltott könyvek olvasására és megtartására engedélyt adhasson. Mindazonáltal ugyanez a felhatalmazása van a szent Officium congregatiójának (Inquisitio) is, valamint a hitterjesztéssel megbizott congregatiónak (Propaganda) a neki alárendelt területekre nézve. Róma városára nézve pedig a Magister Sacri Palatii is ugyanezt az engegélyt adhatja. 25. A püspökök és más, püspöki joghatósággal felruházott praelatusok csakis egyes könyvekre nézve és csakis sürgős esetekben adhatnak engedélyt. Ha pedig az apostoli szentszéktől általános fölhatalmazást kaptak arra, hogy a híveknek a tiltott könyvek olvasását és megtartását megengedhessék, ezt az engedélyt csakis a kellő megválasztással, valamint jogos és észszerű okból adják meg. 26. Azok, a kik apostoli engedélyt kaptak a tiltott könyvek olvasására és megtartására, mégsem olvashatják és nem tarthatják meg a helybeli Ordinariustól megtiltott könyveket vagy újságokat, hacsak az apostoli engedélyben külön kifejezett fölhatalmazást nem kaptak a bárkitől megtiltott könyvek olvasására és megtartására. Gondolják meg továbbá jól azok, kiknek engedélyük van a tiltott könyvek olvasására, hogy szigorúan kötelesek az ilyen könyveket úgy megőrizni, hogy mások kezébe ne juthassanak. X. fejezet. A rossz könyvek följelentéséről. 27. Jóllehet az összes katholikusoknak, különösen pedig a művelteknek kötelessége, hogy a veszedelmes könyveket a püspököknél vagy az apostoli szentszéknél följelentsék; ez mégis elsősorban a nuntiusoknak, apostoli delegátusoknak, az Ordinariusoknak és a tudományos hírnévnek örvendő egyetemek rectorainak hivatalos kötelességéhez tartozik.
