Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

mény, mutatja az, hogy Homeros Srjixtospyo^-nak nevezi őket és cpöAov áotSöjv

2-ról beszél, tehát oly ezéh-félét alkottak, mint a jósok, ácsok, orvosok. Ez az elnevezés Homeros szerint már sokat jelent, mert oöxoc yàp xátjxoí ye ßpoxöv It

: àrcsipova yaïav,

3 erre pedig nem máról holnapra tettek szert, hanem hosszú kornak kellett elmúlnia, hogy ily tisztes helyet foglalhattak el. De ezenkívül is olyan megtisztelő nyilatkozatokat olvashatni Homerosnál a dalnokokról, hogy szinte arra gondolhatunk, hogy nem is valami alárendelt hely jutott nekik az akkori társadalomban.

4 Az énekmondó tehetséget isteni ajándéknak tekintették.

5 A nép tisztelettel övezi körül a nevesebb dalmondókat: Aaofai xcxipsvov,

6 uoX6<prj|jioç àot.oôç,

7 freioç aoiSôç,

8 epàjpoç aotSôç,

9 mert vagy a Múzsa, Zeus gyermeke, vagy maga Apollon tanítómestere.

1

0 Terpiades Phemios mintegy az istenek ellen elkövetett bűnnek minősíti, ha Odysseus őt is a kérők sorsára akarja juttatni és auxö TOI jiexómafl'e àyoç saasxac, EL %ev áotSóv racpv^ç.

1

1 Nem is személyéről beszél, hanem az énekesről, a kinek meggyilkolása nem marad megboszulatlanúl. Agamemnon, a mikor elment Troia falai alá, Klytaimnestrát szintén énekesre bizta.

1

2 Ezen sorokból kiolvasható nagy tisztelet magyarázata csak az lehet, hogy már jóval Homeros előtt kezdték meg működésüket az énekmondók,

1

3 a kiknek az volt a hivatásuk, hogy a nép jókedvéről gondoskodjanak élete minden körülményeiben. A lanton való játszás már annyira közismert volt Homeros korában, hogy a költő hasonlatnak is használja, a midőn szemléltetni akarja, hogy hogyan ajozza fel Odysseus nyilát.

1

4 1 Od. 17, 385. 2 U. o. 8, 481. 3 17, 386. 4 Az Iliasban az dcocóós csak a 10, 605-ben fordul elő, a mely sort, ha betoldottnak fogadunk el, akkor az Iliasban csak az àoidvj fordul elő (2, 597.). 5 II. 13, 731—2. 6 Od. 8, 472. i Od. 22, 376. 8 Od. 8. 43. 0 U. o. 62, 1

0 U. o. 488. n Od. 22, 345—6. v. ö. még Od. 13, 27. 12 Od. 3, 267. és köv. 1

3 Figyelmet érdemel annak a meggondolása is, hogy gyakori az énekesek vaksága. Tudva van, hogy Homerost is vaknak tartották, a delosi Apollonra írt hymnus szerzője saját szavai szerint vak, Demodokos szintén vak, Thamyris pedig vakmerőségéért szintén vaksággal bűnhődik.^ (II. 2, 594.) 1

4 Od. 21, 405. és köv.