Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró
vázolása után bevezet a harczokba, a melyek 1552-ben kitörtek. Harmincz lapon foglalta össze Forgách a János király halálától 1551-ig elmúlt évek történetét s ezt bevezetésnek szánta. Erre huszonegy könyv következik s ebben ugyanannyi év történetét írta meg, úgyhogy a huszonkettedik könyvben 1572-vel megszakad a mű. A külföldi eseményeknél megteszi ugyan Forgách, hogy több év eseményeit egy könyvben tárgyalja, de azt az évet, mely a magyar eseményekből arra a könyvre esik, még a külföldi eseményekkel sem lépi túl. Forgách egyéniségénél, műveltségénél, állásánál fogva nagyon alkalmas volt rá, hogy kora történelmével foglalkozzék. Félt ugyan tőle, hogy korának gonoszságait, néha szinte hihetetlen elvadulásait rajzolva, egyesek azt találják hinni, nem a történelmi hűségre törekedett, hanem valami más ok vezette tollát ; félelme azonban nem akadályozta meg abban, hogy tudásának s meggyőződések határozott kifejezést ne adjon. Szigorúbb mérték felé hajlása. erős, de nem mindig tárgyias, hanem elég gyakran személyes érdekeitől irányított nemzeti érzése, a hitújítástól kissé befolyásolt, a vallásos újításokkal szemben túlságosan türelmes vagy közönbös fölfogása, egyik-másik helyen meg a pápai udvarral, katholikus tanításokkal szemben elfogult forrása meglátszik ugyan előadásán, de ezek oly hatások, melyek alól alig vonhatta ki magát. A szigorú mérték különösen az egyéni tettek, szándékok elbírálásában mutatkozik nála. Ez azonban, néhány esetet kivéve, mikor személyes érdekei, összeütközései is erősebb színezésre ösztönözték s arra birták, hogy kellően meg nem bírált eseteket is fölhozzon a jellemzett személyek rovására, megtalálja az okát az egyének szigorúbb bírálatot s megítélést kívánó cselekedeteiben. Több rosszat tud, mint jót, de ennek nem az író az oka, hanem a fondorlatokra, az erőszakra, durvaságra hajló kor, melyben élt s melyről írt. 1 Jellemzéseinek említett fogyatkozásaik mellett is megvan az a becse, hogy módot adnak rá, hogy velők ellenőrizhessük más írók felületes dicséreteit s láthassuk a szereplő, vezető személyiségeket a mint éltek, megismerjük őket jó és rossz oldalukról egyaránt. Az egyének megítélésében való szigorúbb fölfogását az is elősegítette, hogy iparkodik a cselekedetek, események rúgóit meg1 V. ö. pl. Takács Sándor : Vizsgálat Zrínyi Miklós ellen 1565-ben, Századok, 1905., 892-893. 1.
