Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

év előtt végrendeletet tevén, mint fiáról emlékezett meg róla és egy ezüst tentatartót hagyott neki emlékbe, azt mégsem volt hajlandó megtenni, hogy kedvéért lemondjon e díszes és eléggé jövedelmező méltóságról s a király nem alázhatta meg az agg primást azzal, hogy ráerőltesse a kanczellárságról való lemondásra.

1 Forgách tépelődött, mitévő legyen. Lemondj on-e minden állásáról, mely az udvarhoz köti, vagy még várakozzék. Teljesen nem akart még szakítani, de a kanczelláriában viselt tisztjéről lemondott. Mikor Miksa a magyar kamarának véleményét kérte, hogyan lehetne az egyházi tizedek tekintetében az eddig szokásos eljárást megváltoztatni, mivel ő igazságtalannak találja, hogy azokért bért fizessen, hiszen a püspökök, kiknek megyéje török területre esik, be sem szedhetik őket, hanem csak katonai hatalommal lehet hozzájuk jutni, a kamara 1566 május 5-i felterjesztésében azt felelte, hogy a csanádi, váradi és váczi püspökök csak püspökségeik czimeit viselik, sem egyházi, sem országos szolgálatokat nem végeznek, tehát nem érdemlik meg azt a jövedelmet, melyet püspökségeik után élveznek s így a király minden bérfizetés nélkül elveheti tőlük a tizedeket s a mint tervezi, a véghelyekre fordíthatja; csak akkor hagyja náluk, ha tizedek fejében bandériumot állítanak, a véghelyeken katonákat tartanak; ha erre nem hajlandók, bérösszeg helyet valami csekély évdíjat lehet nekik kárpótlásul utalványozni.

2 A kamara nyilatkozata szerint tehát Forgách már 1 Hogy Forgách elkeseredését a győri püspökség, majd a kanczellárság kérésénél tapasztalt visszautasítása okozta, egykorú tanúbizonyságon kívül (Kovachich : Script, min. I. 101., 110. 1.) Forgáchnak Delfinóról és Oláhról tett nyilatkozatai teljesen bizonyossá teszik. Az elsőről így ír : Miksa Ferdinánd halála után még semmi jót sem tett a magyarokkal ; annál inkább zokon esett tehát az a hihetetlen dolog, hogy a győri püspökséget, mely az ország összes püspökségei közt legkevésbbé érzi az ellenséget, valami Delfini Zakariásra ruházta ; erre az emberre, a ki gonosz, bűnös, buja, házasságtörő, sodomita, szentségtörő áruló s ezért hazájából is számkivetették Pedig voltak becsületes magyar püspökök, kik székhelyeikről elűzve, megyéjüknek csak czimét használhatták, kik már szebb jövő reményében rég és sokat izzadtak, fáradtak az atyja s az ő ügyeiben s most búsulhattak kijátszásuk miatt (Forgách, id. m. 301—302. lA A másodikról pedig ezt mondja: Az alacsony származású esztergomi érsek, ki mások gyűlöletessé tételével jutott a legmagasabb helyre, minden módon azon volt, hogy a helytartóságot és kanczellárságot megtarthassa. Mindenki sérelmesnek találta, hogy az összes magas méltóság ezé volt, hogy méltatlanul sok ember méltóságát elfoglalta (Forgách, id. m. 254. 1., y. ö. 302. 1.). 3 Fraknói : A magyar királyi kegyúri jog, 259. 1.