Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

ritkán és jelentéktelenebb dolgokban volt köztük eltérés, most sem támadtak ellentétek. Hallott, vagy látott azonban Forgách olyasmit, a mit egyházi méltóságán kívül már csak az udvarhoz tartozása miatt sem vehetett közönbösen. Tudomására jutott, hogy Huszár Gál, a ki egy ideje Komáromban a csajkások közt terjesztette a protestantismust s a ki, midőn az év elején e miatt elfogató parancsot adtak ki ellene, onnan menekülni volt kénytelen, Komjátiba, az ő rokonsága védelme alá húzódott. Forgách ezt nem akarta elnézni s kényszerítette Huszárt, hogy másutt keressen menedéket.

1 Augusztusra fordulván az idő, Forgách visszatért Pozsonyba. Kevéssel utána megérkezett Zrinyi Miklós, a ki úgysem volt Forgáchcsal jó viszonyban. Mikor azt látta, hogy Forgách a neki szánt lakást elvette, igen felháborodott ezen az eljáráson, személye ellen irányuló sérelemnek vette és visszakövetelte a szállást. Forgách nem akart engedni. Erre Zrinyi Oláh Miklós helytartó intézkedését kérte. Mivel pedig ez nem szolgáltatott neki igazságot, a gyülekező országgyűlésen magyar királylyá koronázandó Miksa cseh királyhoz fordult. Ez Zrinyi javára döntött

2 s így azután Forgách kénytelen volt más lakásba költözni. Az országgyűlést megelőző napok tárgyalásokkal teltek el, mivel Miksa megbízása szerint Forgáchnak Mérey Mihály nádori helytartóval egyetértve a fogadáskor mondandó beszédek miatt előzetes tanácskozást kellett folytatni az urakkal.

3 Végre fölvirradt szeptember 8-a, Miksa magyar királylyá koronázásának napja. Az ünnepségen a főpapsággal közös teendőkön 1 A mit Forgách Komjáti tartózkodásáról és Huszárhoz való viszányáról itt mondunk, csak combinatio. Tudjuk, hogy Huszár Gál 1563 februárjában elmenekült Komáromból (Fraknói : Huszár Gál Óvárt, Kassán és Komáromban, Századok, 1876. 34—35. 1.) és tudjuk, hogy Klanicza Márton a lutheránus egyházak történetéről írván, Komjátinál elmondja Huszárról, hogy (1570 után) ennek hatása alatt lett a falu lutheránusból kálvinistává és még megjegyzi róla, hogy nem tartozik ide annak elbeszélése, mily bántalmakat kellett elszenvednie Forgách Ferencz püspöktől (Szabó Károly: Huszár Gál életéről és nyomdájáról, Századok, 1867. 157. 1.). Klanicza nem 1570-ről beszél, hanem kis összefoglalást ad. Nem véve számba, hogy 1570-ben Forgáchról nem beszéltek mint püspökről, ennek élete körülményei a mondott évben épen nem olyanok, hogy Komjátiban megfordulhatott volna. Huszár Gál 1563-i menekülése meg nagyon alkalmas rá, hogy ehhez fűzzük a Klaniczától említett eseményt. 2 Magyar történ, eml., okmánytárak, XXIX. 620—621. 1. 3 Kovachich : Formulae solennes styli etc., LXXX1II. 1.