Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

nyílhatott Forgáchnak alkalma, hogy Oraniai Vilmossal érintkezhessék, vele barátságosan s bőségesen elbeszélgethessen azon erőszakoskodásokról, melyekkel II. Fülöp a németalföldiek szabadságát, jogait elnyomni akarta.

1 A hosszabb tartózkodást felhasználva, deczember 28-án Ferdinándnak is írt és melegen, hálával emlékezett meg arról, hogy kegyességéből megtehette ezt a ritka utat, mely nem fog gazdag gyümölcsök nélkül maradni. Ugyanezen levélben arról is értesítette a királyt, hogy másnap, 29-én Gentnek, innen pedig Brüggébe utaznak, honnan haladéktalanul a felséghez fognak sietni. És valóban 1563 január elején egy rövidke levélben tudatta, hogy már visszaúton vannak.

2 Ferdinánd 1563 január második felében Innsbruckba tette át székhelyét

3 s így Forgách itt csatlakozott ismét az udvarhoz.

4 A végéhez közelgő trienti zsinat tárgyalásai miatt volt itt Ferdinánd. Forgách természetszerűleg érdeklődött a nagyfontosságú tanácskozás iránt, melynek részleteiről is behatóbb ismerettel bírt, hiszen már prágai tartózkodása idején ő közvetítette Draskovichnak, a Ferdinándtól magyar királyi minőségében küldött trienti követnek hivatalos és magánosokkal váltott levelezését,

5 most tehát azzal a figyelemmel kisérhette a végső fejleményeket, melylyel a beavatottak tudják valamely sokoldalú érdekkel kapcsolatos ügy lebonyolódását szemlélni. E mellett a magyar országgyűlés előkészítése, a meghívók szétküldése, melyek június 6-áról keltezve, az ő ellenjegyzésével voltak ellátva, kívánták munkásságát.

6 Elfoglaltságában fájdalmasan érintette a hír, hogy atyja meghalt. A birtokperekben való együttes említésen kívül keveset tudunk ugyan az atya és fiú viszonyáról, a bizalomnak, megbecsülésnek legfölebb abban látjuk külső jelét, hogy Forgách Zsigmond 1559-ben, aggkorára hivatkozva, maga helyett Ferencz fiát ajánlotta a kiskorú Forgách János gondozójának

7; hogy azonban Ferencz szerető ragaszkodással viseltetett atyjához, arról irása is 1 Forgách, id. m. 245—246., 378., 392. 1. 2 Történ. Tár 1881. 783—784. 1. és 784. 1. 1. jegyz. 3 Fraknói : Magyarország és a római szent-szék, III. 133. 1. 4 V. ö. Szendrei János : Miskolcz város története és egyetemes helyirata, III. 228. 1. 5 Pray : Epist. proc. III. 154—157. 1. 6 Fraknói : Magy. országgyűl. eml. IV. 510. 1. 7 Szabó : A Hunt-Paznan nemzetiségbeli Forgách család története, 300.1. 11*