Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

tekkel gyűjtött magyar haddal csakugyan győzött, leverte Lapusnean Sándor vajda seregét s november 10 -én Moldva ura lett.

1 Alig vitte meg a hír Bécsbe a győzelmet, Forgáchban az a gondolat támadt, föl kellene használni a vajdát Erdély megszerzésére. Megvalósíthatónak találta az eszmét s érdekében írásos előterjesztést tett Ferdinándnak. A despota, írja Forgách, utatlan hegyeken Moldvába hatolva, győzött. Ha ugyanekkora bátorságot, gyorsaságot fejt ki, előbb, mintsem reménylenők, megszerzi Erdélyt, leveri a semmit sem sejtő, hadsereg nélkül szűkölködő János Zsigmondot. Erre elég ereje van a despotának s a mi fő, a császár iránt hűséggel viselkedik. Lesz katonasága, nem lesz hiány kipróbált, jeles vezérekben, mert a zsákmány reménye fölös számban fogja őket a despota zászlói alá gyűjteni. Moldva és Erdély oly közel van, az utak olyanok, hogy a despota váratlan ellenállásra nem találhat. Sőt Majláth Gábor, ki Fogaras birtokában a hegyek alját őrzi, nemcsak szabad benyomulást enged a despotának, hanem sereget is fog neki adni, pedig ő egy hét alatt 3000 embert kiállít a területéről. Hűségében meg lehetne bízni, mivel nyilvános jelei vannak, hogy János Zsigmondot gyűlöli. De mások is vannak, kik a császár iránt jóindulattal, János Zsigmond iránt pedig gyűlölséggel viselkednek. Pathóczy Gáspár, Harinnai Farkas rögtön a császár részére állanának. A terv létesülésének a gyorsaság, ügyesség a feltétele. Mentől előbb tudósítani kell róla a despotát s Ígéretekkel rá kell venni hogy Erdély ellen gyors támadást intézzen. A készületlen, tanácstalan János Zsigmond számára nem marad más hátra, mint a futás, Erdély pedig veszély nélkül visszakerül Magyarországhoz. A despotának a jól végzett munka jutalmául a Moldvánál kívánatosabb erdélyi vajdaságot kell adni, örökbirtokul meg Kendy János és Antal, valamint Bebek Ferencz javait. A seregével harczoló Laszky Albertnek a Somlyói Báthoryak javait, Székely Antalnak, Yillyei Jánosnak egyenként ötszáz jobbágyot kell ígérni. Hogy az Erdélyhez tartozó magyar részekből segítség ne mehessen, rendeletet kell küldeni a felső-magyarországi főkapitányhoz, gyűjtse össze seregeit, szálljon táborba, a határszéli nemesség is fegyverkezzék, terjeszszen háborús hírt. Balassa Menyhérten kívül nincs Erdélyben hadban jártas, sereggel rendelkező ember, és, i Hunfalvy Pál : Az oláhok története, II. 292. 1.