Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

zúgolódnak, lármáznak, gyalázkodnak, atyáskodásról, a szellemnek rabigába hajtásáról, elfogultságról, kínpadra hurczolásról, középkori sötétségről beszélnek és úgy tüntetik fel az egyházat, mintha minden haladásnak, fölvilágosodásnak ellensége volna, mintha szántszándékkal butaságban és tudatlanságban akarná tartani híveit, hogy annál korlátlanabbul uralkodhassék rajtuk. Hangoztatják a gondolkodás szabadságát, lelkiismereti szabadságot, szólásszabadságot, sajtószabadságot, szabad kutatást és hasonlókat. Van-e ebben következetesség? És van-e olyan gondolkodási stb. szabadság, a milyent hangoztatnak? Bárhová tekintünk a világon, mindenütt határozott törvényekkel találkozunk. Törvények szerint mozognak az égi testek, törvények szerint van berendezve az egész világegyetem. Határozott törvények szerint működik a természet, határozott törvényeknek van alávetve az ember is, akár magánosan tekintjük, akár mint társas lényt. Az emberi értelemnek és akaratnak is megvannak a maga törvényei, a melyektől soha sem lehet független. Az akaratnak örök törvénye, hogy csak a jót akarhatja, vagyis azt, a mit az értelem mint jót eléje tár, ha a valóságban esetleg rossz is ; az értelemnek törvénye pedig az igazság. Van ugyan gondolkodási szabadság, de függ az igazságtól. Az igazság a gondolkodás szabadságának törvénye. Ha értelmünk eltér az igazságtól, akkor téved, ez pedig baj, még pedig nagy baj, mert a tévedés a tudománynak legnagyobb ellensége. Jellemző és találó az upsalai egyetem felirata: «Szabadon gondolkodni szép, de helyesen gondolkodni szebb». Ha Istenhez hasonlóan mindentudók volnánk és nem kellene az igazság után kutatnunk, az igazságot apró részletekben megismernünk, akkor fölösleges volna minden korlátozó törvény; de mivel értelmünk nagyon is korlátolt és az igazság kutatásában nagyon is tévedhetünk, úgyhogy utolsó czélunkat is teljesen eltéveszthetjük, azért szükségünk van irányítóra, vezetőre, őrre, a ki megóv a tévedéstől. Ez az őr és vezető pedig az egyház. 0 az igazságnak hirdetője, terjesztője, őre, még pedig isteni megbízás folytán, ezen szavak szerint: Elmenvén az egész világra tanítsatok minden nemzeteket,... tanítván őket megtartani mind, a miket parancsoltam nektek (Máté 28, 19. 20.), úgyhogy az egyháznak nemcsak joga van az igazság hirdetésére és a hamis tanítások irtására, hanem egyúttal szent kötelessége is ez annyira, hogy nagymérvű kötelességmulasztást követne el, ha közönyös és hanyag volna az igazság terjesztésében és védelmében. Midőn tehát az egyház korlátokat állít fel, minden szellemi