Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
századbeliek már alig kaphatók, ezt a büntetést a legritkább esetben vonja valaki magára. 1 Milyen cselekedetek vonják maguk után a büntetést, vagyis kik esnek bele? Azok, a kik apostoli engedély nélkül az említett könyveket tudva és akarva olvassák, megtartják, kinyomatják vagy bármikép védelmezik. Először tehát ide tartoznak az ilyen könyvek olvasói. Olvasó pedig az, a ki szemével kíséri a könyv tartalmát és meg is érti azt, Tehát nem olvasó az, a ki pusztán csak szemével kiséri a tartalmát, de akár a nyelv ismeretlensége miatt, akár más oknál fogva nem érti meg ; az sem olvasó, a ki a könyv tartalmának egy részét, melyet akár korábbi olvasásból vagy tanulásból, akár mástól hallván ismer, emlékezetből elmond. De vájjon olvasónak lehet-e mondani azt, a ki másnak fölolvasását hallgatja, erre nézve eltérők a vélemények. A hallgató vagy rávette a másikat olvasásra, kéréssel vagy parancscsal, vagy semmi befolyással sem volt rá. Ez utóbbi esetben a legtöbb szerző szerint nem esik kiközösítésbe, különösen ha csak véletlenül hall felolvasást. Ha pedig befolyással volt a felolvasóra, akkor erkölcsi értelemben már egy személy vele, ugyanazon veszélynek teszi ki magát, tehát vétkezik és a kellő föltételek mellett sok szerző szerint magára vonja a kiközösítést. De ugyancsak sokan tagadják ezt, vagy legalább is azt mondják, hogy valószínűleg nem esik a büntetésbe. így szent Alphons, d'Annibale, Göpfert, Noldin, Pennacchi, Vermeersch. Mivel ugyanis gyűlöletes tárgyról van szó, azt mondják, hogy szorosan kell értelmezni a törvényt, mely a hallgatókat nem említi. E szerint, mivel a dolog az ellenkező vélemények folytán bizonytalan, a gyakorlatban, bár az ilyen hallgatók is súlyosan vétkeznek, mégis a büntetéstől menteknek tekinthetők. Elméletileg azonban szerintem minden kellék megvan, hogy az olyan hallgató, a ki oka a fölolvasásnak, magára vonja a büntetést, mivel lelkileg teljesen egyesül a fölolvasóval, tehát erkölcsi értelemben ugyanazt teszi és ennek következtében ugyanazon veszélynek teszi ki magát, pedig a törvényhozó épen a veszély elhárítása végett fenyeget olyan súlyos büntetéssel. Szerintem az értelmi szerző, itt tehát a felolvasást okozó sokkal vétkesebb a felolvasónál. Ha nagyon szorosan ragaszkodunk a törvény betűjéhez és elhanyagoljuk szellemét, akkor nagyon könnyen ki lehet játszani a büntető rendelkezést, úgyhogy minden törvény daczára a legveszedelmesebb könyvek tartalmával 1 Hilgers Der Index S. 100.
