Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
levél által névszerint tiltvák, vagy a lei az ilyen könyveket megtartja, kinyomatja, vagy bármikép védelmezi, ép ez által (ipso facto) a római pápának különösen fenntartott kiközösítést vonja magára. A törvény az összes régi büntetéseket megszüntette és helyükbe csak a 47. és 48. pontokban foglaltakat léptette, melyek különben már IX. Piusnak Apostolicae Sedis czimű bullájában is előfordultak. Lássuk tehát, 1. milyen könyveket tilt meg az egyház büntetés terhe alatt, 2. mely cselekedetek vonják maguk után a büntetést és 3. miben áll a büntetés. A szóban lévő pont a könyveknek két nemét tiltja meg büntetés terhe alatt: először a hithagyóknak és eretnekeknek az eretnekséget védelmező könyveit, másodszor bármily szerzőnek apostoli levél által névszerint tiltott könyveit. Mit értünk könyvön, már a törvény általános ismertetésénél volt kifejtve. (55. lap.) Az első nemű könyvek azok, melyeket hithagyó vagy eretnek írt és a melyek azonfelül az eretnekséget védelmezik. Hithagyó (apostata) az, a ki teljesen elpártolt a keresztény vallástól, akár az által, hogy zsidóvá, mohamedánná, buddhistává lett, akár az által, hogy nyíltan atheistának, rationalistának, materialistának, szabadgondolkodónak stb. vallja magát. Eretnek pedig az, a ki akár elszakadt a katholikus egyháztól és eretnek felekezethez csatlakozott, akár pedig, jóllehet látszatra még az egyház kebelében maradt, mégis nyíltan vall és hirdet eretnek tant, úgy hogy eretnek voltát ezzel elárulja. Ha tehát valamely könyv névtelen szerzőtől való, akkor magából a könyvből kell nyilván kitűnnie, hogy szerzője az eretnekséget vallja és védelmezi. A szerzőnek tisztán belső eretneksége itt nem jöhet tekintetbe, sőt a bár külső, de titkos sem, mert itt az olvasónak stb. tudnia kell, hogy eretnek szerző könyvéről van szó. Tehát a szerzőnek nyilvános hithagyónak vagy eretneknek kell lennie. Azért a zsidóknak, mohamedánoknak, pogányoknak és szakadároknak, mint ilyeneknek könyvei, bármennyire védelmezzenek is eretnek tant, nem tartoznak ide. — Magának a könyvnek az eretnekséget védelmeznie kell. Tehát nem elég, hogy eretnekséget tartalmazzon, egyszerűen állítson, hanem azon kell lennie, hogy érvekkel támogassa az eretnekséget és tanait igazolni törekedjék, még pedig ne csak mellékesen, fölületesen, futólag, hanem jelentékeny részében, mert különben nem mondható, hogy a könyv védelmezi az eretnekséget. Ehhez azonban nem szükséges, hogy épen vallásos tartalmú legyen a könyv.
