Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
A szóban lévő pont második bekezdése határozott tilalmat fejez ki a világi papok számára, hogy püspökük engedélye nélkül újságok és folyóiratok szerkesztését vállalják el. A törvény egyszerűen föltételezi, hogy a papok résztvesznek a napi sajtó munkájában, még pedig nemcsak mint egyszerű munkatársak, hanem mint vezérek is, de mégis gondoskodik arról, hogy az egyházi fegyelem kárt ne valljon, botrányok és kihágások ne támadhassanak, szóval a szerkesztő alá legyen vetve főpásztorának, a hit és erkölcs őrének. A ki tudja, hogy a napi sajtónak mekkora jelentősége van korunkban, mekkora befolyást gyakorol a közvéleményre, mennyire támogathatja, vagy ellenkezőleg mennyire gátolhatja az üdvös lelkipásztorkodást, sőt gyakran lehetetlenné is teszi és egymaga lesz sokaknak szellemi táplálékává, az csak természetesnek találja, hogy a papság nem lehet közömbös ezen világhatalom iránt, hanem lehetőleg rajta kell lennie, hogy befolyásra tegyen szert, cselekvőleg folyjon be ezen kétélű fegyver irányítására, a vallás és erkölcsösség szent ügyének toll forgatással is védelmére keljen és iparkodjék azok szívéhez férni, kiket a templomban hiába keres. Másrészt azonban az is igaz, hogy vakbuzgóság, tapintatlanság, szenvedélyesség, vagy épen féktelenség a harczmodorban a jó ügynek inkább árt mint használ. Hasonlóan a politizálásba való túlságos elmerülés is ellenségeket támaszthat az egyháznak, mint a tapasztalat bizonyítja, sőt voltak esetek, hogy szenvedélyüktől elragadt papok épen az egyházi tekintély ellen lázítottak. Ha mindezt tekintetbe veszszük, csak dicsérnünk kell a törvényhozót, a ki egyrészt kívánja a papság közreműködését a sajtó munkájában és irányításában, másrészt bölcs mérséklettel a hivatott vezérek ellenőrzése alá rendeli az egész ügyet. A törvény nemcsak újságokról, hanem folyóiratokról is szól. Tehát folyóiratok szerkesztésére is, akár profán, akár vallásos tartalmúak, csak püspökük engedélyével vállalkozhatnak a világi papok. E szerint, mivel engedély nélkül nem vállalkozhatnak a szerkesztésre, csak addig maradhatnak meg szerkesztőknek, míg az engedély tart. A mint a püspök ezt megvonja, a mit bizonyára nem tesz elégséges ok nélkül, meg kell hajolniok akarata előtt, ha még oly rátermetteknek tartják is magukat. Ezt X. Pius külön is hangsúlyozza.
