Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

be a szerző a püspöknél vagy az inquisitornál és ez a hiteles másolat a vizsgálat után is ott maradjon, hogy a nyomtatott példányokkal össze lehessen hasonlítani. Ez az intézkedés most már nem érvényes, a miért a szerzők nagyon hálásak lehetnek a törvényhozónak, így tehát jelenleg vagy magát a kéziratot vizsgálhatja át a censor, vagy tetszés szerint a kefelenyomatnak egyes íveit, hogy olvashatatlan írások végig befűzésével ne kelljen szemét rontania. Ezt abból is lehet következtetni, hogy ellentétben a régi törvénynyel a jóváhagyást nem kell okvetlenül a könyv elején lenyomatni, hanem tetszés szerint a könyv végén is lehet, vagyis akkor is meg lehet adni a kiadási engedélyt, midőn a censor az egész kefelenyomatot végig vizsgálta és bírálta. Sőt a nyomtatás befejeztével is megtörténhetnék a vizsgálat és jóváhagyás, mert a törvény nem nyomtatási, hanem kiadási engedélyt követel; mindazonáltal ez az eljárás nem czélszerű, mert akkor már nem történhetik javítás a művön és így akárhányszor meg kellene tagadni a jóváhagyást oly művektől, melyek a szükséges helyreigazítások vagy kihagyások foganatosítása után bátran kiadhatók, szóval ez az eljárás fölösleges kiadásokat okozna a szerzőknek vagy kiadóknak. III. fejezet. Azon könyvekről, melyek előzetes vizsgálat alá vetendők. Ez a fejezet először fölsorolja azon könyveket, melyeket előzetes censurának kell alávetni, azután pedig a világi papokra vonatkozólag külön intézkedést tartalmaz. 41. Előzetes vizsgálatnak az összes hívek legalább azon könyveket tartoznak alávetni, melyek a Szentírást, a theologiát, az egyháztörténetet, a kánonjogot, a természetes theologiát, az erkölcsbölcseletet, vagy a vallástan vagy erkölcstan más hasonló ágait tárgyalják, és általában véve mindazon iratokat, melyeknél a vallás és erkölcsösség különösen érdekelve van. A régi törvény az összes könyvekre nézve tette kötelezővé a püspöki jóváhagyás kérését és ennek elmulasztására a kiközösítést szabta. Ennek a követelménynek azonban az óriási könyvforgalom és a sajtószabadság következtében már régóta nem lehetett eleget tenni, úgyhogy enyhítő szokásjog jutott érvényre, melynek alapján a szerzők csak a vallásról és erkölcsről szóló könyvek előzetes jóváhagyását mondták kötelezőnek, sőt akárhány helyen oly lazává lett a fegyelem, hogy még az ilyen könyvek is püspöki jóváhagyás