Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

szabad az enyhébb nézetet követni. Egyébiránt az ilyen hivatalos iratokhoz, melyek a congregatió irattárában vannak, úgysem fér senki engedély nélkül. A már egyszer közrebocsátott iratokat természetesen szabad újra lenyomatni és a szentek életrajzának megírásánál fölhasználni. 33. Ugyanez áll az egyes római congregation határozatainak gyűjteményéről: az ilyen gyűjtemény eket ugyanis csakis az illető congregatió vezetőinek engedélyével és a tőlük megszabott föltételek megtartása mellett szabad kiadni. Ez a tilalom nein egyéb, mint általánosítása a korábbi részleges tilalmaknak, a minők a zsinati congregatió és a ritus-congregatió határozatainak kiadásaira vonatkozólag már előbb is érvényben voltak.

1 Most tehát semmiféle congregatió határozatainak gyűjteményét nem szabad kiadni külön engedély nélkül. És ez nagyon bölcsen van így. Az ilyen gyűjtemények ugyanis a keresztény életet, fegyelmet és az istentiszteleti szertartásokat mélyen érintő valóságos törvénytárt, vagy legalább is a törvényeket értelmező rendelettárt alkotnak és így bizonyosaknak kell lennünk, hogy ez vagy az a rendelet, felelet valóban az illetékes hatóságtól, azaz congregatiótól származik, a miről legbiztosabbak akkor lehetünk, ha maga az illető congregatió adja. ki határozatait. Mivel pedig e téren sok panaszra volt már ok, a mennyiben elavult, visszavont, gyanús, sőt hamis határozatokat is kiadtak már, azért nagyon helyénvaló a tilalom. Ha mégis megtörténik, hogy valaki engedély nélkül ad ki ilyen gyűjteményeket, vagy pedig, bár engedélyt kapott, nem tartja meg a megszabott föltételeket, maga a gyűjtemény nem tilos ugyan, de nélkülöz minden igazi hitelességet, tehát nem lehet benne bízni. Mivel csak gyűjteményekről van itt szó, azért a congregatiók kiadott egyes határozatainak könyvekben és folyóiratokban történő lenyomását semmi sem gátolja. Olyan folyóiratok, melyek az újabb határozatokat közlik, szintén nem gyűjtemények. Mivel pedig, mint már említettem, a gyűjteményeknek megbízható jellegét, változtatásoktól és hamisításoktól való mentességét leginkább az biztosítja, ha maga az illető congregatió adja ki vagy adatja ki határozatait, azért újabb időben az egyes congregatiók valóban ezt az eljárást követik. így a zsinati congregatiótól megjelent a Collectio omnium Conclusionum et Resolutionum. Romae ex Typographia Polyglotta S. G. de Prop. Fide 1879. 1 Pennacchi i. m. 206. 1. A pannonhalmi főapáts. loisk. évkönyve. 8