Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

eri'oris labes in sacris libris deprehendant, ex quo illorum auctoritas usquequaque infirmetur et nutet.

1 Vessük egybe e szavakat azokkal, a melyekkel a természettudományról kezd szólni, a melyeket fönnebb ép e ezélból szószerint idéztem és szembetűnő a nagy párhuzam. Ha az mimme], mint Fonck gondolja, a közvetlen előtte állókra való vonatkozást akarná a szentatya kifejezni, akkor több ráutalás vagy legalább is nagyobb rokonság volna e szavakban. A következőkben bővebben is foglalkozik a körlevél a történelem és biblia viszonyával. Megengedi, hogy néhol hibás lehet a szentírás szövege, másutt meg talán nem biztos az értelme, de erélyesen tiltakozik az ellen az eljárás ellen, hogy a sugalmazás hatása alá nem tartozóknak mondják a történeti részeket, vagy hogy a magyarázók feltegyék, hogy a szent szerzők tévedtek: «At nefas omnino fuerit, aut inspirationem ad aliquas tantum sacrae Scripturae partes coangustare, aut concedere sacrum ipsum errasse auctorem.

2 Ezt hosszasabban is kifejti és a sugalmazásból magyarázza annak a lehetetlenségét, hogy valóságos tévedést írtak a szent szerzők.

3 A szentírás igazmondásának ismételt hangoztatása után a körlevélben elmondott elvek követésére buzdítja a szentatya az egyház fiait s evvel befejezi nagy jelentőségű, messze kiható körlevelét. Az ellentétes nézetek harczában, a fontos kérdés megoldásának a bizonytalanságában mindenfelé örömmel fogadták a szentatya szavát, a mely — úgy látszott — biztos utat nyit a zavarosból. A régihez ragaszkodók a szentírás igazmondásának sokszoros hangoztatásában és erős hangsúlyozásában a maguk álláspontjának szentesítését látták, a hithű haladók meg támaszt találtak a maguk nézeteik igazolására, mert, bár a megfejtés egyik útja: a sugalmazás korlátozása el volt zárva, nem egy pontot találtak, a melyre újabb megoldási kísérleteiket építették. Volt ugyan a katholikus írók között, a ki már messzebb járt az egyház szellemétől, hogy sem ez a pápai irat, — mely bár nem «ex cathedra» nyilatkozat,

4 mégis a legnagyobb tekintély oktató és intő szava, — helyes útra térítette volna. Loisy látszólag ugyan alávetette magát az egyházi rendelkezésnek, de megkezdett útján egyre tovább haladva, később a legfőbb fórum szavát sem fogadta a megillető tiszte1 Prov. Deus. 57. 1. 2 Prov. Deus. 59 1. 3 Etenim libri omnes atque integri, quos Ecclesia tamquam sacros et canonicos recipit, cum omnibus suis partibus, Spiritu Sancto dictante conscripti sunt ; tantum vero abest ut divinae inspirationi error ullus subesse possit, ut ea per se ipsa, non modo errorem excludat omnem, sed tarn necessario excludat et respuat, quam necessarium est, Deum, summám Veritatem, nullius omnino erroris auctorem esse. U. o. 4 Fonck, i. m. 82. 1.