Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Mondja azt külömben Lipps is, hogy voltaképen csak két kategória van. «Es gibt kein mittleres zwischen technischer und Bildkunst»(Aesthetik II. 602.) Hasonlít ehhez E. Grosse osztályozása, a ki «Die Anfänge der Kunst» czímű művében (Freiburg-Leipzig, 1894) a képzőművészetek eredetét három fejezetben kutatja, külön elemezvén a cosmetikának, az ornamentikának és a képmüvészetnek kezdetleges jelenségeit. Hogy a cosmetikát nem kell külön művészetnek tekintenünk, szintén lej ebb fog világossá lenni. Nagyon közelállók, a nélkül, hogy követhetném, Max Dessoir álláspontjához. (Ästhetik und allgemeine Kunstwissenschaft, Stuttgart 1906.) Ö tér- és képművészet között külömböztet. A térművészetek csoportjában két külön művészetről: használati tárgyakat előállító művészetről (Nutzkunst, műipar, iparművészet) és építőművészetről (Baukunst) beszél. Ö tehát térművészet nevén ugyanazt érti, a mit én tárgymüvészet szóval jelzek; hogy mégsem követem és nem veszem át tőle a jelzést, annak az oka az, hogy én, hogy példát mondjak, a műépítésnek és festésnek a külömbségét nem abban látom, hogy a műépítés téralakítás, még pedig, a hogy ő mondja, abstract téralakítás. Ez a téralakítás mindenesetre nagyon lényeges az építésben, de nem hiányzik a képművészetekben sem. Legyen szabad egyszerűen Adolf Hildebrandra hivatkoznom, a ki szerint architectonikus alakítás (téralakítás) nélkül egyáltalán nincsen műalkotás. A természetből vett formák csak architectonikus alakítás útján lesznek képpé; festés és szobrászat csak az architectonikus alakítás czímén lesz művészetté, úgyhogy éppen ez az architectonikus alakítás critérium, mikor és hol lesz az egyszerű ábrázolásból, utánzásból (imitativ alakítás) művészet. Szóval nem látok a téralakításban olyan kiilömböztető jegyet, hogy a műipart, műépítést ezzel választhatnám el a képművészetektől; azt meg, hogy valamely téralakítás abstract téralakítás-e vagy concret, igazán bajos eldönteni. A téralakítás mindig abstract, de mindig concret is. Ez igazán attól függ, hogy gondolom a dolgokat s a szókat; ilyen esetben pedig nagyon bajos, de nem is szükséges az egyértelmű megállapodás. Az osztályozás lényegében azonban, ismétlem, egyetértek Dessoirral. Ugyanazt sorozom az egyik csoportba, ugyanazt a másikba, de más okokból s ezért használok más szót is a kategória jelzésére. Az első csoportba sorolt művészetek (műépítés, műipar) abban egyeznek meg, hogy rendes körülmények között használatra szánt, gyakorlati czéloknak szolgáló tárgyakat készítenek. S meg kell mindjárt azt is állapítanunk, hogy ez a gyakorlati czél az első és fontosabb czél. Hogy az a használati tárgy több is legyen, mint czéljának egyszerűen csak megfelelő valami, hogy aesthetikai hatást keltő valamivé, műalko-