Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Figyelembe véve a bevezető szavakat, ha nem is említi meg az idézet állítólagos szerzőjét, azt tudja róla, hogy krétai származású : valaki közülük mondta. Ámde nemcsak származási helyét tudja, hanem a mit a történelmi adatok — vagy ha úgy tetszik, a hagyomány — megőrizett róla: hogy nem valami közönséges halandó, hanem Trpocprjxrjç, a mely szót nem használta volna, ha egyszerű költőről volna szó (v. ö. az Aratus-idézetet). Az idézetet bevezető szavakban még hozzáteszi az l'Sioç jelzőt is, a melyet a Vulgata proprius szóval ad vissza; tehát saját,odavaló, tőlük származott költő. Ez a fordítása az TStoç szónak nem fedi egészen az eredeti gondolatot, mert azt, hogy az ő költőjük, már megmondta az aÖToiv jelzővel. Ellenben az ïStoç szónak még van más jelentése is: sajátságos, különös, ritka. Ezek a jelentések jobban megfelelnek a T

cpocpyjTTjç szóhoz. E szerint tehát Pál apostol tudta, hogy az idézet szerzője krétai származású; tudta, hogy nem közönséges költő, hanem ihletett próféta. Joggal következtethetjük tehát mindezekből, hogy az apostol nagyon is tudta, hogy kinek szavait idézi, ha nem is említi meg a nevét; következik egyúttal az is, hogy nem közmondást, szállóigét idéz, a melyet valahol hallott, hanem személyes ismerete alapján teszi ezt. Első tekintetre legjobban magán viseli a locus communis jellegét az I. Cor. 15, 33-ban olvasható idézet: Qfrsípouaiv f^rj ypr^axà ó[uXt<xi aaxaí, a mely szavak a velős mondásairól nagyon ismert Menandernek, az új attikai vígjáték legkiválóbb képviselőjének szavai. Míg az előbb ismertetett helyeken szinte kézzel fogható, hogy nem szállóigék módjára idéz az apostol, ezen helyre nem mondhatjuk oly határozottsággal ugyanazt, mert hiányzik az apostolnak egyéb nyilatkozata, a melyre következtetésünket építhetnők. Mindamellett érdekes és meglepő gondolat támad bennünk, ha jobban figyelembe veszszük a helyet. Az apostol ezen fejezetben a feltámadásról beszél. Ha nincs feltámadás — úgymond az apostol — mi hasznom van abból, hogy Ephesusban vadállatokkal viaskodtam. Akkor együnk, igyunk: holnap úgy is meghalunk: cpaywp-sv xa; 7u'ü>|iev, aupiov yàp áuoíhnr)axo{i,£v. Bár ó-szövetségi idézet e hely (Sap. 2, 6 : Is. 22, 13 stb.), de kitetszik rajta az epikureusi gondolat. Azt meg már fentebb láttuk, hogy Epikureus tanait ismerte az apostol. Ezen felszólítást követi Menander idézete, a kiről tudott dolog, hogy Epikurosnak hű tanítványa volt.

1 Mintha csak ismerte volna az apostol e két ember közti viszonyt, olyan hatást kelt e két hely egymás mellé helyezve. Menander munkáit ismerhette az apostol, mert egyrészt nem igen nagy időköz választotta el őket, másrészt pedig nagyon ismertek voltak Menander vígjátékai. Avagy ha elállunk is ezen feltevéstől, nem lehetetlen az sem, 1 Huszti József, Menander és Epikuros E. Ph. K. 1911. VIII. és IX. f.