Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

S a mikor a jelen értekezés tárgyául ennek a kérdésnek a megvitatását tűztük ki a már elhangzott vélemények figyelembe vételével és eddig figyelemre nem eléggé méltatott vagy nem eléggé hangsúlyozott körülmények mérlegelésével, szükségesnek tartjuk ezt a kissé általánosnak feltűnő tételt pontosabban meghatározni. Két kérdést kell tisztáznunk : az egyik a görög nyelvre, a másik a görög szellemi életre vagy a görög világ ismeretére vonatkozik. Az első kérdést illetőleg meg kell vitatni, vájjon az apostol a görög nyelvet pusztán érintkezésből, görögökkel való társalgással tanulta-e meg, vagy pedig rendszeresen tanulta-e a görög nyelvet és ezen rendszeres tanulmányai útján behatolt-e mélyebben ennek szellemébe. A másik kérdésben arra kell felelnünk: ismerte-e a görög szellem termékeit, vagy nem. De korántsem szabad itt arra gondolnunk, hogy ha ezen utóbbi kérdésre igenlő választ kapunk is, a görög szellem írásba foglalt termékeit rendszeresen tanulta, akár ezen termékek rendszeres olvasgatásával, akár más valakinek földolgozásában, tehát, irodalomtörténetszerűleg, a miről csak akkor lehetne szó, ha élete czél-jául a hellén világ megismerését tűzte volna ki. Ámde zsidó hittudósnak készült s így ha foglalkozott is a görögséggel, csak kutató és mindent tudni vágyó szellemének áldozott vele. Később azonban, a mikor élete első czéljával szakított s mást tűzött ki magának, épen ezen új hivatása könnyebb és eredményesebb megvalósíthatása miatt ismerkedett meg jobban a görög élettel. 1. Gyermekkorában Pál apostolt annyira körülvette a görög világ, hogy hatásai alól nem tudta, nem is tudhatta volna kivonni fogékony és tanulni vágyó lelkét. Az apostol ugyanis a ciliciai Tarsusban született s nyerte első kiképeztetését, abban a városban, a mely sok és maradandó nyomot hagyott maga után az ókori történelem lapjain. Már 700 évvel Kr. e. szerepel, a mikor Szanherib meghódította; a. perzsák és a Seleucidák alatt pedig előkelő szerepet töltött be, a melyet megtartott magának a rómaiak idejében is, a kik Kr. e. 66-ban hódították meg a maguk számára és a két évvel később megalakított Gilicia provincia fővárosává tették. A római történelem több kiváló alakjának neve fűződik e város történetéhez: Cicero, mikor mint proconsul e provinciát kormányozta (51—50 Kr. e.), itt székelt s több levelét is innen keltezte.. Caesar 47-ben Kr. e. jött ide, a ki annyira kitüntette e várost, hogy ez hálából Caesar iránt a Juliapolis nevet vette föl. Itt játszotta el a Cydnus-folyóban Cleopatra Antoniusnak Aphroditét. Antonius egyébként sok kiváltsággal ruházta föl, melyeket Augustus, a ki e provinciát Syriával egyesítette, még újabbakkal is tetézett, úgyhogy méltán mondhatta Dio Chrysostomus e város lakóinak:

1 «A második Caesar több jóságot és jóindu1 Or. XXXIV. 7.