Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

bői megállapítani, hogy mennyire ad igazat a forrásának, mennyire akarja a benne foglaltakat az olvasókkal elhitetni. Lényegben ezt vallja, ha szavakban máskép fejezi is ki magát, maga Schulz is a «Doppelberichte im Pentateuch»

1 czímű munkájában, mikor a különböző «Bericht»-ekből csak a lényeges tartalmat tekinti figyelembe veendőnek. Mi más a «Bericht», mint több-kevesebb szabadsággal leírt idézet, a miért a szerző annyira vállal felelősséget, a mennyire a körülményekből ez kiolvasható ; nem tűrhetne meg ellenmondó részleteket, ha «teljes» felelősséget vállalna. Az idézetek elméletét tovább is fejti Prat, mikor megállapítja, hogy a szentírásban lehetnek «hallgatag» idézetek, a melyekre nem hívja föl a szerző figyelmünket, hanem magunknak kell a körülményekből felismernünk, hogy adott helyen nem ő szól, hanem idéz. Az ilyen idézetekre is akarja alkalmazni, ha látszólag nyílt kérdésnek hagyja is, azt a fönnebb vallott elvet, hogy ezekért sem vállal mindig felelősséget a szerző. A feleletet megadta a Commissio Pontificia de re biblica 1905. febr. 13-án a következő határozatban: «Dubium: Utrum ad enodendas difficultates, quae occurrunt in nonnullis S. Scripturae textibus, qui facta historica referre videntur, liceat Exegetae Catholico asserere agi in his de citatione tacita vei implicita documenti ab auctore non inspirato conscripti, cuius adserta omnia auctor inspiratus minime adprobare aut sua facere intendit, quaeque ideo ab errore immunia haberi non possunt? Resp. : Negative, excepto casu, in quo salvis sensu ac iudicio Ecclesiae, solidis argumentis probetur: 1° Hagiographum alterius dicta vei documenta révéra citare ; et 2° eadem nec probare nec sua facere, ita ut iure censeatur non proprio nomine loqui.» Ebben a határozatban a józan kritikát halljuk Prat véleménye fölött. Nem is lehet máskép elképzelni, hogy a szerző más szavát hallatja mintha a magáé volna, csak úgy, hogy azt bizonyos mértékben magáévá teszi vagy pedig észrevéteti, hogy ezt tenni nem akarja. Prat füzetével egyidőben jelent meg, de sokkal nagyobb visszhangot keltett rendtársának, a nagynevű és alapos munkákkal dicsekedhető Fr. v. Hummelauernek tanulmánya : Exegetisches zur Inspirationsfrage. Freiburg Br. 1904. A német irodalomban nem ez a könyv volt az első hirdetője a haladó exegeták eszméinek, de hatást mégis elsőnek gyakorolt. Holzhey már 1902-ben kiadta «Schöpfung, Bibel und Inspiration» czimű kis munkáját,

2 de ez nem talált nagyobb körű érdeklődésre, pedig mond megfontolásra méltó dolgokat. A bibliai teremtéstörténet magyarázátából i Freiburg Br. 1898. 2 Stuttgart.