Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

inkább a saját lényének kifejtésére, kialakítására, tökéletesítésére, erkölcsi befejezésére van hivatva, de emellett megmarad az a szükséglete, kiolthatatlan vágya, hogy zavartalan boldogságra jusson el. Tehát ezen érdek megvalósulásának is helyet kell adni. Az erkölcsi rendnek határait nem szabad ugyan túllépni ezen törekvésében, vagyis nem szabad a boldogságot olyan dolgokban keresni, melyeket az erkölcsi törvény tilt. De az erkölcsiség határain belül teljesen jogosult és megengedett a boldogságra való törekvés. Ez ugyan még nem belső viszony erény és boldogság közt. Ilyent azonban épen az a tapasztalat jelez, hogy az erkölcsi világrend jutalom és büntetés által való természetes szembesítéssel kapcsolatos. A mint az élet szüntelen bizonyítja, a jó önmagát jutalmazza, a rossz pedig önmagát bünteti. A jónak jutalmazása a boldogító, a rossznak büntetése a furdaló lelkiismeret, az erkölcstelen cselekedet zavarólag hat az ember boldogságára, gonosz élet mellett nem lehetséges belső béke és boldogság, ha ideig-óráig sikerül is valahogyan elnyomni a belső biró szavát. És megfordítva az erkölcsös életmód a legtisztább örömök forrása, az igazi belső békének és boldogságnak feltétele és biztosítéka. Ez az általános tapasztalat tanúskodik egy belső, a dolog természetében lévő összefüggésről. A szentesítés nem kívülről járul hozzá, hanem benne van a jó és rossz cselekedetben, a jónak természetéből folyik, hogy önmagát jutalmazza, a rosszé pedig, hogy önmagát bünteti. ^Meg volna a veszély, hogy az erény a boldogságnak alárendeltessék s eszközévé legyen, ha a jutalom külsőleg, jogilag mint valamely üzletben járulna az erényhez, becseréltetnék az erényért, a mely ezen külső ráadás és becserélés nélkül önmagától s önmagáért egyáltalán nem tudna érvényesülni. Csakhogy nem ilyen a jutalom. 0 az erkölcsösnek természetszerű bevégzése s természetszerűleg fakad belőle. Tehát tökéletesség, erkölcsiség és boldogság belsőleg összevalók, az erkölcsösség a boldogsághoz vezető út Nem hogy lehetetlen volna a boldogság után való törekvés, hanem épen az erkölcsösség koronázza sikerrel ezt a törekvést. A mily mértékben tökéletesíti magát az eszes erkölcsi lény s az erényt gyakorolja, olyannyira munkálja boldogságát. Csakhogy ezen a földön, mint említettük, teljes és végleges boldogság nem érhető el, mert az erényes embert is mindenféle baj és szenvedés éri s így hiányzanak az előfeltételek ahhoz, hogy az erény az ő boldogító erejét zavartalanul kifejtse. Magában véve azonban, nem tekintve a külső körülményeket, boldogít az erény. Ennek mélyebb oka a következő. Minden gazdagodás, kifejlés, tökéletesedés, melyben a természet részesül, a magasabbrendű lényeknél kellemes érzelmekben nyilvánul. A szervezet szabályos kifejlődése az örömnek és jóérzésnek érzelmével jár. A természetszerű tevé-